A romantikus mesedráma – Vörösmarty: Csongor és Tünde

A darab végső kicsengése erősen pesszimisztikus: a rideg és szomorú éjben, az ember szomorú világában csak a szerelem őrizhette meg érték-voltát. A boldog befejezést valószínűleg csak a műfaj, a mesejáték törvényei követelték meg.

Az ember kettősségét (realizmus-idealizmus) vetíti ki a drámai költemény Tünde és Ilma, illetve Csongor és Balga párhuzamaiban. A szereplőpárok egyrészt a maguk érzelmi fennköltségével, másrészt földhöz tapadt vágyaikkal nemcsak egymás kritikáját fejezik ki, hanem természetes egységüket, összetartozásukat. Pl. Csongor a csillagok között repülve is éppen oda jutott, ahová Balga kordélyával a földi vert úton.

A cselekmény időtartama egyetlen kozmikussá növesztett nap: éjféltől éjfélig tart a mesés történet. Meséset és valóságosat, tündérit és parlagit, fennköltet és rútat ilyen harmonikus egységbe fonni magyar irodalmi alkotás eddig nem volt képes. Versformája is változatos: a dialógusok általában négyes vagy negyedfeles trocheusi sorokba rendeződnek – rímesen és rímtelenül is. A bölcselkedő, filozofáló részletek sorfaja: az ötös és hatodfeles jambusi sor.

Romantikus vonások a műben: a műfaj, téma, elvágyódás, filozófikum, fantázia szerepe, szimbolikus szereplők, a mű üzenete.