A magyar barokk irodalom – Zrínyi Miklós és a Szigeti veszedelm – Eposzi kellékek

II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) fejedelemnek politikai és történelmi főszerepe mellett, az irodalmi jelentősége is kivételes. Emigrációban francia címmel, latinul írta vallomásszerű önéletrajzát Emlékiratok címmel (Mémoires, 1716-1717). A Vallomások (Confessiones) című, szintén latin nyelvű összeállítását Törökországban írja, benne életútját és személyes döntéseit boncolgatja. A közvélemény neki tulajdonította a Rákóczi Ferenc buzgó éneke c. verset (1703). Rákóczi kamarása volt

Mikes Kelemen (1690-1761) a magyar széppróza kiemelkedő művelője. A Törökországi levelek (1717-1758) műfaja francia divatot követ, de megszólal benne az erdélyi barokk kultúra, a székely hagyományok és világlátás is. Stílusa és a levelek műfajisága egyaránt kivételesen változatos. A mű egyszersmind személyes és kordokumentum is. Sajátos módon keverednek az emlékirat, az egzotikus keleti útirajz, az anekdota és a napló elemei. Művét Rodostón írja, bujdosása alatt.

Bethlen Kata (1700-1759) Bethlen Miklós unokahúga. Három tényező határozza meg írói modorát: Erdély politikai helyzete, a vallásossága és a szenvedésekkel teli élete.

A kuruc költészet irodalmunk speciális színfoltja. Nem egységes, mert a nemesi és a népi irodalomból egyaránt táplálkozik, szemléletmódja is változékony. A társadalom perifériájára szorult nincstelen rétegek műfaja a bujdosó-vers és a szegénylegény-ének (ezt Ady fogja feleleveníteni) és egyéb énekek és imák. Általános közérzetet fejeznek ki a kesergők, pl. a Rákóczi-nóta. A XVII. században a vérengzés és csüggedés, mögötte a császári-egyházi barokk pompával, előtérben a nép és az ország romlásával, a szakadatlan életveszéllyel, a nemzethalál nagyon is indokoltnak látszó rémképével. Erdélynek sikerült kiszakítania magát ebből a halálos nyomásból, és időleges önállóságában, virágzó fejedelemség keretén belül éli tovább a reneszánszot.

3. Igazán érett formában Zrínyi Miklós (1620-1664) lírai és epikus költészetében jelenik meg a magyar barokk. Pázmány Péter nevelte keresztény hitben. Költő, hadvezér és államférfi, a XVII. századi magyar függetlenségi küzdelmek vezéralakja. Műeposzában világszínvonalút alkotott, idilljei és epigrammái új műfajokat vezetnek be. Legjelentősebb szépirodalmi műveit egyetlen kötetbe szerkesztve adta ki, a címlapon „az adriai tenger szirénje” kifejezéssel önmagára utalva. A magyarok nemzeti eposzát akarta létrehozni híres művével, a Szigeti veszedelemmel, de ez a mű nem tekinthető eposznak, mivel imitációnak tekintik (utánzás). Járatos volt az ókori latin irodalomban és az itáliai reneszánsz kultúrájában. Vergiliust (Aeneis) ugyanolyan alaposan ismerte, mint Torquato Tassót, a barokk nagy epikus költőjét. De ismerte és szerette Balassi költeményeit is és a hazai krónikásénekeket. Mindezektől tanult, és senkinek sem lett szolgai utánzója. Szerelmes versei mind későbbi feleségéhez, Draskovich Eusebiához szólnak, őt nevezi Violának, a virágénekek példaadása szerint. Egyik fontos röpirat az A török áfium elleni orvosság, melyben a török kiűzését tartja elsődlegesnek. Zrínyi maga is sikeres katona volt, ezért több tanácsot is adott a török elleni háborúkban és aktívan szerepet is vállalt.

Szigeti veszedelem: (1645-46) Vergiliustól és Tassótól tanult módszerekkel beleépítette művét a nagy eposzok világtörténetébe. Tassótól a szerelmi szálak szövését, a kétféle szerelemfelfogást, -szembeállítást veszi át. Zrínyi 15 énekben, 1566 versszakban adja elő dédapja 1566-os helytállását, a szigetvári ostromot, és a vármegszállás történetét. Zrínyinek a műben több paradoxont (hihetetlen dolog) kellett hitelesítenie. Egy küzdelemnek csak akkor van tétje, hitele, ha a szembenálló felek megközelítően azonos nagyságrendűek. (itt hatalmas túlerő: több 100000 török szemben pár ezer magyarral); másrészt magyar vereséget erkölcsi győzelemmé kellett váltania. Az ellentmondást erkölcsi, eszmei szinten úgy oldja fel az elbeszélő, hogy Zrínyi és a magyarság összeforrott, erkölcsös közösség; a mű végére széthúzóvá váló török sereg ellentéte.Magyar sereg célja: haza és kereszténység védelme, ezért bátrak <-> törökök célja: kincs gyarapítás, birodalom növelése, meginognak. Az értékrend csúcsán az Istennek tetsző élet, illetve az ezt megvédő hős áll, aki Krisztus követője (Imitatio Christi).