Hirdetés

A felvilágosodás és Csokonai Vitéz Mihály

17 perc olvasás
A felvilágosodás és Csokonai Vitéz Mihály

Konstancinápoly (1794.)

Ide kattintva a mű teljes szövegét elolvashatod. Alapja: Egy város leírása.

Hirdetés

A piktúra rész keleties mozgalmasságot áraszt a fölvillantott életképekkel, s ehhez szerencsés költői eszköz a múzsa társulhívása. A szentencia rész a “Denevér babona…” felkiáltással kezdődik. Vallási elfogultság ellen ír. Valláskritika. A vers zárlata a költőre jellemző jövőbeutalással fejeződik be, ismételten ódává emelve a költeményt.

A szentimentalizmus megjelenése Csokonai költészetében

A szentimentalizmus, stíluseszközeiben nehezebben, világképében határozottan megragadható. A világból, a társadalomból kitaszított vagy onnan önként távozó ember fájdalma szólal meg. A felfogásnak megfelelően a díszlet gyakran a természeti környezet, ahol a természet egyes jelenségeivel felerősíti vagy ellenpontozza a lírai én fájdalmát.

A magánossághoz (1798.)

Ide kattintva a mű teljes szövege elolvasható. Életrajzi háttér: a Lilla-szerelem vége, kicsapatás, állásnélküliség. Csokonai a hiányból, a szükségből teremt erényt, hiszen a magánosság nála nem, illetve nem elsősorban fájdalmas lélekállapotot jelent, hanem kivételezett élethelyzetet, mely elől elzáratnak a társadalom különböző rétegeihez tartozó alakjai. A műfaj a formai jellemzőket tekintve óda ill. himnusz, a hangvétel azonban módosítja ezt, és elégikus színezetet ad a versnek. A zárlat a végső magánosság óhaját tartalmazza, mely egyúttal megszünteti a világból való számkivetettséget; a megoldást azonban a jövőbe utalja.

A tihanyi Ekhózok (1803.)

Ide kattintva a mű teljes szövege elolvasható. A vers retorikai felépítése a megszemélyesített, allegorikus tihanyi Ekhóval az ódát ill. a himnuszt idézi. A hangnem azonban erőteljesebben határozza meg a műfajt, így elégiának mondhatjuk. A szentimentalizmus rousseau-i ágával érintkező téziseket (a polgári világból való számkivetettség, magány, társtalanság) az életrajz, a személyes élmények hitelesítik.

Hirdetés

A reményhez (1803.)

Ide kattintva a mű teljes szövege elolvasható. Szintetizáló jellegű költemény, összegzője a különböző stílusirányzatoknak, hatásoknak. Harmóniát teremt a különböző műfaji lehetőségek között, az egyéni élményt általános szintre emeli. Az összefoglaló jelleg a stílusirányzatok szintjén is mutatkozik: a retorikus, zárt szerkezet, a harmonikus kompozíció a klasszicizmus jellemzője. A megfogalmazott élményanyag, az általános szintre emelt világkép, a számkivetettség, megcsalattatás érzése a szentimentalizmusra jellemző. A szimultán verselés (trocheikus ill. ütemhangsúlyos) szintén a rokokó ill. népiesség összefonódását jelzi.

Csokonai később Komáromba megy, amely, akárcsak Debrecen, a ritka polgárvárosok közé tartozik. Ott remél életlehetőséget. Ehelyett találkozik a nagy szerelemmel. Megismeri Vajda Juliannát, egy módos kereskedő leányát, akit verseiben Lilla néven halhatatlanná tett. Lillát férjhez adják egy gazdag polgárhoz. Ez a csalódás ad érzelmet és alkalmat a gyönyörű szerelmi elégiákhoz. Ekkor keletkezik A Reményhez, valamint A tihanyi ekhóhoz. Verseinek műfaja gyakran dal, ami egynemű érzelmet kifejező, rövid lírai műfaj. Műveiben nem keverednek a stílusirányzatok, hanem egymás mellett vannak. Műveiben többször jelenik meg allegória, leginkább a magány allegóriája.

A méla Tempefői (1793)

Ebben leleplezi az uralkodó osztály elmaradottságát, műveletlenségét, mely kerékkötője a társadalmi haladásnak. Pályája második felében, az abszolutizmus és a reakció újabb megerősödése idején sem tagadja meg a haladást, továbbra is küzd a magyar irodalom ügyéért és a nemzet kulturális felemelkedéséért.

Fogalmak

Racionalizmus: Filozófiai irányzat, amely az emberi értelmet tartja a megismerés egyedüli forrásának. A racionalista az okszerűen gondolkodó ember. Az ésszerűség híve. Minden homály, misztika és vallás ellensége. Klasszicizmus: A klasszikus mintákat híven követő, nyugodt arányokra, mértéktartásra és tiszta formákra törekvő művészeti irányzat a XVIII-XIX. században. pl. Nemzeti Múzeum. Rokokó: A barokk későbbi korszakából fejlődött, kevésbé mozgalmas, meghittebb, aprólékosabban díszítő stílusirányzata XVIII. században. Főleg az építészetben jelentős. Az irodalomban az álnépies pásztorköltészet, az idill és a finom erotika jellemzi. Metaforák: Jelentésátvitelen alapuló stílusalakzat, olyan szó, szókapcsolat vagy nyelvtani szerkezet, melynek az a szerepe, hogy egymástól távol eső képeket idézzen fel s azokat egybefoglalva új kifejezési lehetőséget, teremtsen – olyan szimbólum melynek nem csupán egy, képzettársításon alapuló jelentése van Alliteráció: Betűrím – szó eleji hangok zenei hatású ismétlődése a versben. Anakreoni-dalok: A rokokó dalköltészet egyik műfaja, témája a szerelem és a bor, hangvétele érzelmesen idilli vagy tréfásan frivol. Retorika: Szónoklattan – a szónoki beszéd elmélete, a középkorban a hét szabad művészet egyike, a stilisztika ikerága – szűkebb értelemben a prózastílus elmélete az értekező próza válfajával foglalkozik. Allegória: A jelkép azon fajtája, amelyben a kép jelentéstartalma a képhez képest külső tartalomként van megadva – hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora vagy megszemélyesítés. A középkor irodalmában vált rendkívül elterjedt költői eszközzé az az eljárás, hogy elvont fogalmakat, erkölcsi, lelki sajátosságokat ( az Erény, a Bűn, a Szerelem, a Rágalom stb. ) megszemélyesítve szerepeltessenek költői alkotásokban, színművekben.

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!