Hirdetés

Mikszáth élete, pályaképe

11 perc olvasás

2. Mikszáth: Beszterce ostroma

Mikszáth a regényt először a Pesti Hírlapban közölte folytatásokban (1894), kötetben 1895 novemberében jelent meg. Ebben az időszakban Mikszáth már egyre jobban kiábrándult kora politikájából. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a műben a jelent annyira negatívan ábrázolja. Ez egy anekdotikus történet. Nevetséges, mulatságos, mégis tragikus regény. Mikszáth az anekdota főhősében látott valamit, amitől az tragikus hőssé válhatott. Pongrácznak van saját lengyele: Lengyelországot akarja visszaállítani (126 évig nem létezett). Megjegyzések, kitérők, anekdotikus részek mind ironikusak. A dicsőséges múlt (értékes, élményekben gazdag) szemben áll a nevetséges jelennel (eszmény nélküli, sivár). Jellemző a jelenre: „több egy oldal szalonna, mint egy ember”. Mikszáth még a szabadságharc eszméit is ironizálja: „akasszanak fel 13 osztrákot, akkor lesz paritás” (paritás: Mo, Au egyforma mértékben viseljék az adókat).

Hirdetés

Két előtörténet van (I. fejezet: Pongrácz; II. fejezet: Apolka). Apolka előtörténetét nagyon gazdagon mutatja be, messziről indul. Mintha nem is lenne összefüggés a két történet között. Két szál, két különböző világ. Pongrácz világa: álomvilág, arisztokrácia világa; nemesi Magyarország világa (parasztjai vannak, vagy cselédjei); alvilága a Behenczyek világa. Apolka világa: polgári világ, alvilága a nyomor; dickensi színek, dickensi helyszínrajz. A nemesi és a polgári világ külön ábrázolása. A két szál összekapcsolódik, majd a regény végén újra szétválik. Pongrácz különc (8-9. o.): nem bolond, hanem megkésett hős; későn jött, egy dicsőbb múlttal szemben elsivárult jelenben van. Az ő életelve, hogy megteremt magának egy álomvilágot (a múltat), és nem engedi be a jelent. Múltba menekülés. Pongrácz becsületes, lovagias. Apolka sorsa hányattatás az épeszűek között, míg a bolondnál lovagias bánásmód. Bolondsága lovagiasságként, nemességként jelenik meg. A fantáziavilág tiszteletreméltó. Barbárság, pallósjog is megjelenik Pongráczban (16.o.). Nem érdekli Pongráczot Estella mint nő. Az ő képzeletében egy hősnő él. Ez a kiindulópontja a nőkkel való kapcsolatának (110.o.). Mikor először megpillantja Apolkát, akkor egy angyalhoz hasonlítja. „A káprázatok között ez volt az első valóság.” Apolka különbözik minden nőtől, mert egyszerre a jelen valósága és a múlt álomképe. Mikor Szlimák Apolkával táncol, akkor lecsukatja, pedig ő az álomvilághoz tartozik (Csák Máté korabeli vitéz), tehát jogosan viszi Apolkát táncba. De ekkor már látja, hogy Szlimák egy hamisított álomvilág része. Az író itt kommentál (nem megváltoztatja az értelmezést, csak más irányba is elvisz minket): a „kanári” a gazdának kedves dolog. „ütésre emelte a kezét, de csak megsimogatta” (141.o.) párhuzam: az elején egy kislánnyal történt ez. Estellát ütötte is. Az érzelmeit hasonlítja össze. Megszelídül Pongrácz durvasága. (143.o.): érzelmi függés. (147.o.): itt Apolka még nem veszi észre, hogy feleségül akarja venni; féltékeny, tehát szerelmes.

Újabb párhuzam: mikor börtönbe zárja, akkor ugyanoda kerül, ahova Estellát csukta (ahonnan Estella kiszabadította a szerelmét). Pongrácz zokog, amikor Apolkát el akarják vinni. Érzései egyre inkább megváltoznak, szerelmes lesz. Ezt szégyelli. Maga (és mások) előtt is gyámleányi kapcsolatnak akarja álcázni. Meg kell különböztetni Estellától, hiszen az csak díszlet volt. Szégyelli maga előtt is, hiszen ő Zrínyi Ilonát szereti. De ez a szerelem valójában ugyanolyan elérhetetlen, mintha Zrínyi Ilonáról lenne szó. Apolkát nem szeretőnek akarja, feleségül akarja venni. Apolka csak úgy szereti, mint a jótevőjét. Apolka egy ifjúba szerelmes, aki az ő korában él. Pongrácz arra törekszik, hogy visszaforgassa az időt. Az Apolka-szerelem kudarca döbbenti rá, hogy a valóságot nem lehet a képzeletünk szerint alakítani. Párhuzam: a XIX. sz-ból nem lehet a XVI. sz-ba visszatérni, ugyanilyen őrültség az, hogy egy 50 éves ember 19 éves lányt vegyen feleségül. A környezet átalakítása a magánéletben lehetetlen. Pongrácz törekvése a dzsentrik törekvése, ennyiben tipizálás. Behenczyek Pongrácz tükörképei: a dzsentrik léhább, értéktelenebb részét mutatják be. Pongrácz világában tipikus hősök jelennek meg összetetten ábrázolva: realizmus. Másik világ a polgári világ, itt nagyon egysíkú ábrázolás; Apolka egyszer szegény, egyszer gazdag; váratlan fordulatok: romantika. Mikszáth Pongrácz személyében megteremtette a magyar Don Quijote-ot. Az úri Don Quijote alakja egyébként a korabeli dzsentrik egyik részének tipizálásaként rendszeresen visszatérő szereplője Mikszáth műveinek.

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!