Magyarország természetföldrajza (domborzat, éghajlat, vízrajz)

A hazai domborzat legalapvetőbb jellemvonása a gyenge függőleges tagoltság. Ebből következik, hogy uralkodó domborzati formánk a síkság, vagyis az alföldek túlsúlya, az 1000 méternél magasabb hegységek hiánya jellemző.

A kismértékű abszolút szintkülönbség mellett a hazai felszín három térszintbe sorolható: alföldek, dombvidékek, középhegységek.

Alföldek: síkságok, melyek tengerszint feletti magassága nem haladja meg a 200 métert (tszf. 0-200 méterig terjednek). Döntően üledékgyűjtő medencék feltöltődésével keletkeztek. Elsősorban a folyók, kisebb területeken a szél akkumulálta a hordalékot. Ritkán (Marcal-medence) magasabb térszín lehordásával (lepusztulásával) jöttek létre. Az Alföld és a Kisalföld területei tartoznak ide.

Dombságok: Átlagos tengerszint feletti magasságuk 200-500 méter közé esik. (Szigorúan véve ide tartozik néhány hegységünk, köztük a Villányi-, Velencei-hegység és a Vértes.) Hegységek lesüllyedésével és lepusztulásával, ill. alföldek részleges megemelkedésével, feldarabolódásával keletkeztek. Hazánkban önálló egységként (pl. Dunántúli-dombság), vagy hegységek pereméhez kapcsolódva (Bakony-alja) lelhetők fel. Felszínükön főleg pannon tengeri üledék, ill. negyedkori lösz, kavics, Belső-Somogyban nagyrészt homok található. Minél magasabban helyezkedik el a környezetéhez képest a dombvidék, felszíne annál tagoltabb (Hegyhát, Zselic, Göcsej). A Mezőföld, a Tolnai-dombság és Belső-Somogy területén a folyóvízi erózió kisebb mértékű, a formák lankásabbak, szelídebbek.

Középhegységek: Magasságuk tengerszint felett 500-1500 méterig terjedhet, hazánkban a legmagasabb pont 1014 méter (Kékes-tető). Középhegységeink építőanyaga ókori gránit, középkori mészkő, dolomit, pala, harmadkori vulkáni kőzetek. Kiemelkedésük óta pusztuló felszínüket ma főleg a folyóvízi erózió alakítja, mély völgyeket hozva létre. Ide tartoznak az Alpokalja hegységei, a Dunántúli- és az Északi-középhegység tagjai, valamint a Mecsek.

A három térszint (alföldek, dombságok, középhegységek) egymáshoz viszonyított területe igen aránytalan. Az ország 68%-a alföldi jellegű síkság, s csak alig 1% a tszf. 500 méternél magasabb térség.

Magyarország vízrajza

Felszín alatti vizeink

A kéregben előforduló vizeink sokfélék (talajvíz, rétegvíz, ásványvíz, hévíz, karsztvíz, artézi víz), és ezekből gazdagnak mondhatjuk magunkat.

A talajvíz általában a felszínhez közel, az első vízzáró réteg fölött található. Sajnos országosan jellemző erős szennyezettsége, ivásra ezért a kerekes kutak, talajvízforrások (főleg az Alföldön) nem alkalmasak.

A rétegvizek legtöbbször tiszta, iható vizet adnak (kivétel az Alföld délkeleti része az arzén tartalom miatt), mivel mélyebben, a vízzáró rétegek között helyezkednek el. Ide sorolhatók az artézi vizek, ásványvizek, hévizek.

Hazánk területén az átlagosnál vékonyabb a földkéreg, melyet szerkezeti vonalak, törésvonalak szabdalnak. Mindezek következtében a geotermikus grádiens értéke hazánk területén az átlagosnál nagyobb, a 33 méterenként 1 fok C növekedés helyett 20-22 méterenként emelkedik 1 fok C-al a belső hőmérséklet.

Forróvizeink hőmérséklete különböző, előfordul a 70-90 fokos is (pl. Zalakarosnál 3370 m mélységből 90 fokos tör fel). Legnagyobb kiterjedésű, legsűrűbb hévíztermelő területünk az Alföldön helyezkedik el. Földrajzi elrendeződésünk a fő szerkezeti vonalat és a szénhidrogén-kutatások útját követi. Különösen kedvező az Alföldön a felső-pannon üledéktakaró teknője.

A karsztvizek a mészkő és dolomit hegységeinkben végzik oldó, szállító, építő munkájukat, létrehozva a csodálatos karsztjelenségeket (pl. karrmező, barlang, cseppkő, dolina, dolina-tó).

Felszíni vizek

Folyóvizek

Vízrajzi szempontból meghatározó hazánk medence fekvése. Folyóink a környező hegységekben (Alpok, Kárpátok) erednek, a vízfolyások 96%-a külföldről érkezik hozzánk. A medencealji fekvés következménye a jelentős mennyiségű szennyeződés leülepedése, lerakódása, másrészt az árvíz- és belvízveszélyes területek jelentős nagysága. Mindezek veszélyeztetik a vízminőséget, szükségessé teszik a nemzetközi vízügyi együttműködést.

Folyóvizeink a Duna vízgyűjtő rendszeréhez tartoznak. A Duna-meder futását két egymásra merőleges, fiatal törésvonal jelöli ki, ezzel magyarázható viszonylag „egyenes” folyásiránya. Ahol keresztezik egymást (Dunakanyar) ott felsőszakasz jellegű a folyó, s főleg eróziós, romboló munkát végez. Közép- és alsószakasz jellegű részein szállító- és építő tevékenység jellemzi, szigeteket, hordalékkúpokat hoz létre. Jobbpart mellékfolyói az Alpokban erednek (Rába, Répce, Dráva), mellettük lassabb középhegységi patakok vizét is felveszi, melyek inkább szép turista helyek, vízhozamuk kevéssé jelentős. Balparti mellékfolyói a Kárpátokból, Szlovákia területéről érkeznek.