1. Észak-Európa országai:

Norvégia (Osló), Svédország (Stockholm), Finnország (Helsinki), Dánia (Koppenhága), Izland (Reykjavik)

2. Természeti adottságok:

Észak-Európához tartozik a Skandináv és a Jylland-félsziget (Dánia), valamint a Finn-tóvidék és Izland szigete. Változatos felépítésű, hiszen a Skandináv-hegység röghegység, a Finn-tóvidék ősföld, a Jylland-félsziget jég által feltöltött alföld, míg Izland az Atlanti-hátság tengerszint fölé nyúló része, vulkánokkal, gejzírekkel, bazaltplatókkal és hasadékokkal.

Éghajlata meglehetősen hideg, északi részei a sarkkör fölé nyúlnak. A sarkkör körül tundra, tőle délre tajga, végül óceáni vagy nedves kontinentális éghajlat a jellemző, attól függően, hogy mennyire távolodunk el az óceántól. Az óceáni hatásokat nyugaton felerősíti az észak-atlanti meleg  tengeráramlás.

A félszigetek miatt a folyók rövidek, de a sok csapadék miatt bővízűek, és a Skandináv-hegységben nagyesésűek is. Finnországban rengeteg tó alakult ki jég által kivájt medencékben.

A természetes növényzet északon a tundra, délebbre a tajga fenyőerdői, végül lombhullató erdők. Izlandon a fák hiányoznak, helyette fűfélék alkotják a növényzetet.

3. Gazdasági élet:

Észak-Európa gazdasága szinte teljes egészében a természeti adottságokhoz igazodott. Mivel ezek országonként is eltérnek, ezért a gazdaság igen változatos képet mutat. Egy dologban megegyeznek, mindegyik a fejlett országok csoportjához tartozik. Dánia, Svédország és Finnország az Európai Unió tagja, Norvégia és Izland nem lépett be, féltve halállományát az uniós országok halászaitól.

a) Bányászat:

Országonként változó szerepű, hiszen Dánia és Izland nem rendelkezik jelentősebb bányászattal, Norvégia viszont Európa egyik legjelentősebb olajkitermelője (északi-tengeri mezők), Svédország vasérckitermelése kiemelkedő, Finnország pedig színesfémeket termel ki.

b) Ipar:

Norvégia Európa vízenergiában leggazdagabb országa, ezért főleg olyan iparágak települtek ide, amelyek sok energiát használnak fel és ezért fontos számukra az energia ára (a vízenergia a legolcsóbb). Ilyenek az alumíniumkohászat (behozott bauxitból), színesfémkohászat, vasötvözetek gyártása, valamint az elektrovegyészet. A kőolajkincs miatt fejlődött a kőolajfinomítás és a vegyipar, valamint az olajfúró szigetekhez szükséges berendezések gyártása.

Svédország:

Nagy kiterjedésű fenyőerdői miatt hagyományosan fejlett a fakitermelés, cellulózipar, papíripar és faipar. A vasércbányák vonzották a vaskohászatot és az erre alapuló gépipart, amelynek ágai: autó (Volvo, Saab), mozdony, erőművi berendezések, csapágy (SKF), elektronika (Ericsson), valamint a háztartási gépek gyártása (Electrolux). A gépipar központjai: Malmö, Göteborg, Stockholm. Finnországban a fenyőerdőkre ugyanazok az iparágak települtek, mint Svédországban. Ezek mellett hagyományosan fejlett a hajógyártás, az utóbbi időben pedig az elektronika fejlődött robbanásszerűen (Nokia).

Dánia:

Főleg alkatrészgyártása fejlett, vagyis az ország beszállítója a Németországban és Nagy-Britanniában lévő cégeknek. Jelentős az élelmiszeripara, ami a fejlett mezőgazdaságra, és a körülötte lévő nagy lakossággal rendelkező országok fogyasztópiacára települt. Izland: Az ország legnagyobb bevételi forrása a halászat, ezért az ipar is főleg halfeldolgozást jelent. Egy főre számítva a világ legnagyobb halászzsákmányát fogják ki az izlandiak.

c) Mezőgazdaság:

A Skandináv-félsziget északi részén, a tundrán a helyi lakosság félvad rénszarvastenyésztéssel foglalkozik. A tajga fenyőerdői jórészt alkalmatlanok növénytermesztésre. Mezőgazdaság inkább csak a félsziget déli részére jellemző, de itt is főleg csak takarmánytermesztésre és  szarvasmarha-tartásra korlátozódik. Svédország legdélebbi vidékein ugyan már megterem a búza is, de a mezőgazdasági termelés óriási támogatásra szorul, hogy fel tudja venni a versenyt a kedvezőbb adottságú régiókkal. Dániában viszont nagy szerepe van a mezőgazdaságnak. Az ország egésze alföld, ezért minden része alkalmas növénytermesztésre. Elsősorban óceáni éghajlathoz alkalmazkodó növényeket termesztenek: árpa, rozs, burgonya, takarmánynövények, len. Állattenyésztésére a szarvasmarhatartás és az import kukoricára alapozott sertéstenyésztés jellemző.