Német felvilágosodás, német idealizmus

Azaz túl vannak a tudhatóság határán.

Kant „ A gyakorlati és kritikájá”-ban fejti ki erkölcsfilozófiai nézeteit. Elveti a felvilágosodás erkölcsi elveit.

Kant olyan erkölcsöt akar, amely mentes mindenféle önzéstől és számítástól, mint mondja, az erkölcsnek a kötelességtudatot kell tükrözni.

Erkölcsi parancsa a kategorikus imperatívusz ( feltétlen felszólítás)

Az enber csak Isten segítségével válhat erkölcsössé. Végső következtetése: a Legfőbb Lényre szükség van.

 

2. Johann Gottlieb Fichte: fő műve a „ Tudománytan” címet viseli, melyben Kant „tiszta ész” teoriájának magyarázatától eljut a „gyakorlati ész” mindenhatóságának igazolásához.

Fichte az „én”-t választja: „én” egy szubjektum vagyunk. Az énnel szemben szükségszerűen ott van a „nem-én”, az objektum. „rendszerem a szabadság első rendszere” –írja- nem a tényekből kell kiindulni, mert az fatalizmushoz vezetne, hanem az emberi tettekből, mert ez vezet a szabadsághoz. Fichte az „én” határtalan cselekvő, hatóképességében hitt. A cselekvés a tudat erkölcsi kötelessége: cselekedni, cselekedni!- ez az, amiért az ember a világon van.

A világtörténelem nem más, mint az emberiségnek a szabadság felé való haladása.

Fichte a történelmet öt korszakra osztotta: az ártatlanság, a keletkező bűnök, a kiteljesedett bűnösség, a kezdődő ésszerűség, az észuralom korszaka.” Cselekedj lelkiismereted szerint!”

 

3. A klasszikus német filozófia időrendben harmadik képviselője Friedrich Wilhelm Joseph  Schelling.

Fő műve a „ Transzcendentális idailizmus rendszere” című munka, amelyben arra keresi a választ, hogy hogyan jut el az öntudatlan szellemi természet fejlődése a tudat keletkezéséhez és megfordítva, hogyan válik a tudat objektummá.

Schelling Fichtével ellentétben nem a szubjektumból, az „én”-ből, hanem az objektumból, a „nem-én”-ből indul ki. Az objektum Schelling filozófiájában az öntudatlan-szellemi természetet jelenti.

Az emberek szabad cselekvésén keresztül törvényszerűen egybefonódik szellem és természet, szubjektum és objektum, szabadság és szükségszerűség. Így jut el az „azonosság” filozófiájához, amely szerint, a szubjektum és objektum, a gondolkodás és a lét csak különböző oldalai egyazon valóságnak és végső soron „azonosak”? Azt írta: „ a természet a látható szellem, a szellem pedig a láthatatlan természet”

Ezeknek az igazságoknak a felismerése az intellektuális szemlélet dolga, ami csupán kevesek kiváltsága.

 

4. Geoerg Wilhelm Friedrich Hegel a klasszikus német filozófia betetőzője.

Első műve „ A szellem fenomenológiája” című könyv volt. Itt fogalmazta meg először, hogy a lét és a tudat mozgása azonos törvények szerint megy végbe, mert lényegük egy:  az abszolút szellem, amely minden természeti, társadalmi és emberi dolgot megelőz.

A világtörténelem az abszolút szellem, eszme, ész stb önmozgása, amely két síkon megy végbe, az egyik az ontológia( a lételméleti), a másik a gnoszeológiai (az ismeretelméleti) síkja. Az abszolút szellem egyrészt megvalósítja önmagát, önmaga teremtésének folyamata ( lételmélet), másrészt felismeri önmagát, önmagára ismerés folyamata. Innen a lét és a tudat, a létezés és a gondolkodás egysége.

A szellem megjelenése a harmadik stádium, a szintézisben következik be:ez a stádium az ember, a társadalom és az ideológiák ( művészet, vallás, filozófia) világa.

Hegel végleges rendszere, melyet „a filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai” (röviden Enciklopédia) című művében foglalt össze, három részből áll. Az első rész a logikai, amely egyben metafizika is: a létezés általános elmélete, fogalmak, kategóriák rendszere. A logika és a metafizika egybeesik, mert a fogalmak a valóságot írják le: a tudat és a lét, a szubjektum és az objektum azonos természetűek.

Hogyan lesz az abszolút eszméből valóság? Úgy, hogy szembeállítja magával a nem-ént, „elidegenedik” önmagától, „máslétbe” megy át: ez lesz a természet. Az Enciklopédia második része a természetfilozófia. A természet már térben létezik, de időbeni létezése nincs, hiszen a természet az örök körforgás világa, az örök körforgásban pedig nincs valóságos idő.

  A természet lépcsőzetesen bontja ki önmagát: a mechanikai, a fizikai és szerves fizikai világot.