Hirdetés

Mítosz, vallás, gondolkodás

15 perc olvasás
Mítosz, vallás, gondolkodás

A huszadik században a vélemény tovább él: Rudolf Otto, a különösen nagy hatású Das Heilige (1917) szerzője a mítoszt (a mágiában és a lélekben élő hiedelmekkel egyetemben) „a valódi vallásos érzés küszöbéhez vezető előcsarnoknak, a numinózus tudat első megrendülésének” tartja. Northrop Frye kereken kimondja azt a tételt, hogy a mítosz olyan történet, amelyben néhány főszerepet istenek játszanak. W. K. C Guthrie „A görög vallás és mitológia” című írásában kifejezésre juttatja, hogy  a mitológiát a vallás egy megjelenési formájának tekinti. Kirk szerint azonban félrevezető az a feltételezés, hogy minden mítosz vallásos hiedelmekhez, érzésekhez vagy cselekedetekhez kapcsolódik. Számos olyan mítoszt találhatunk a görög és más népek mitológiájában egyaránt, amelyeknek semmiféle kapcsolatuk nincs a kultusszal, és semmi közük nincs a valláshoz.

Hirdetés

Kerényi a „Valláslélektan és antik vallás” című írásában megjegyzi: „Az antik vallás olyan mélyen volt kapcsolatos az antik műveltséggel, hogy vele együtt eltűnnie szükségképpen kellett” . Az antik műveltség pedig jórészt és lényegileg a mítoszok, a mitológia beható ismeretére épült (ahogyan Platónnál is láttuk, milyen nagy hangsúlyt fektetnek már gyermekkorban a mitológia továbbadására). „A nyugati ember régebbi vallása az antik vallás”  –mondja Kerényi az említett műben.

A mítoszok – akár az ókori görögség maga– feneketlen kútként várnak újabb és újabb kutatókat, filozófusokat, irodalmárokat, történészeket, hogy a maguk megválaszolatlan kérdéseivel újabb évezredekre elkerüljék a feledésbe merülést.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!