Kereszténység, középkori bölcselet, teológiai viták; Patrisztika: Szent Ágoston, Skolasztika: Aquinói Szent Tamás

A német dominikánus Albertus Magnus

kísérelte meg először a teljes egyeztetést a keresztény teológia és az arisztotelészi filozófia között.

Legnagyobb tanítványa, Aquinói Tamás hatalmas teofilozófiai rendszert dolgozott ki a hit és az ész harmóniájának bizonyítására. Az ő jelszava már így hangzik: „hiszem és értem”. A teológia és a filozófia nem ellentétek, az egyik a hit fényénél, a másik az értelem világosságánál keresi az igazságot, az egyik a Teremtőből indul ki és jut el a teremtményhez, a másik a teremtményekből kiindulva jut el a Teremtőhöz.

Aquinói Szent Tamás fő művében: a „Summa Theologicaban” Isten létének öt logikai bizonyítékát sorolja fel, ezek:

1. a mozgásból következő érv: minden mozog, mindennek van mozgatója, ebből következik, hogy kell legyen egy „első” mozgató, a mozdulatlan mozgató;
2. az oksági láncból kiindulva: mindennek van oka, az oknak is van oka, logikus: kell legyen egy első ok, amely a dolgok végoka;
3. a lehetőségből és a szükségszerűségből kiindulva: a dolgok lehetősége, hogy vannak és nincsenek, keletkeznek és elpusztulnak, ami azért lehetséges, mert  valami szükségszerűen van s létrehozza majd elpusztítja őket;
4. a tökéletesség fokozataiból kiinduló út: a jó és a jobb, az igaz és az igazabb, a nemes és a nemesebb fokozatoknak az ad értelmet, hogy mennyire közelítik meg a legtökéletesebbet;
5. a dolgok kormányzásából kiindulva: minden dolog valami célra irányul, s ha eléri célját, nem a véletlen, hanem a szándék győzedelmeskedett.

Isten az értelem ősforrása.

Ebben a világképben a világ nem rossz, nem a bűn tanyája, hanem a hierarchikus harmónia megvalósulása.

Aquinói Tamás filozófiájával, a tomizmussal Duns Scotus ferences tanár szállt vitába, azt állítván, hogy nem minden teológiai tétel bizonyítható filozófiailag, pl. a  világ teremtettsége, a lélek hallhatatlansága sem, ilyen esetekben a hit és az érzelem dominál.