Hirdetés

A változtatás lehetetlensége

61 perc olvasás
A változtatás lehetetlensége

Ez az élve boncolás azonban a legtöbb forradalmi ideológia esetében megfigyelhető. Komolyan vethető fel tehát kérdésünk, hogy valóban tartalmi hiba-e csupán a forradalmi, a totális ideológiák bukása?

Hirdetés

Véleményem szerint itt nem tartalmi hibáról van szó, hanem egyértelmű determinizmusról. Erről az oldalról megvizsgálva a dolgot forradalmi változás csak úgy lehet sikeres, csak abban az esetben lehet a társadalmi rendet alapvetően megváltoztatni, ha a rendszert sikerül totalizálni. Ezt a totalitást eddig egyetlen rendszernek sem sikerült maradéktalanul megvalósítania, ezért innen nézve helytelen a totális rezsim elevezés rájuk.

Szeretnék itt utalni például egy azóta is élő, elhíresült tanulmányra, a Kommunizmus és családmodellre melyben Heller és Vajda arra a problémára irányítja rá a figyelmet, hogy lehetetlen a kommunizmus megvalósulása abban az esetben, ha a kommunizmus előtti rendszer továbbél a családformákban. A kommuna szerintük tehát képes a társas és családi viszonyok totalizálására, bár akkor ők mér nem tehették meg, hogy erőszakos kommunásítást követeljenek. (1971) (Nem a konkrét társadalompolitikai program a lényeges itt sem, hanem az, hogy a kommunizmusra, mint az adott forradalmi eszmére vonatkoztatva felismerték, hogy a rendszer egyetlen lehetősége a működésre a totalizáció. Ezen gondolataiktól talán ma már ők is megijednének, ahogy a Beszélő 1998 márciusi számában ezt Heller elmondja, de valószínűleg csak a magyar ellenzék 1968 és 1972 közti útkeresésének eredménye a konkrét tartalom, amint azt Faragó Béla (Faragó, 1986) írja.)

Azt azonban, hogy ezen forradalmi kísérletek miért jutottak kudarcra, eleddig nem sikerült, csak az adott történelmi viszonyokra vonatkozó  vizsgálódás eredményeként megállapítani.  Sorra kellett venni, hogy mit nem sikerült totalizálni, ebből szűrni le a következetést, hogy nem sikerült a forradalom. Ennél általánosabb magyarázatra van szükség.

Külön kell vizsgálnunk a vallási ideológiákat, melyek – erre az általunk is választott Háre Krisna mozgalom is jó példa – két féle formában jelenhetnek meg, egyrészt a fennálló rend részeként, védelmezőjeként, másrészt – a mai nyugati demokráciákban – forradalmi ideológiaként. Előbbi defenzív, utóbbi térítő, forradalmi álláspont.

Hirdetés

Nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy ezek az ideológiák remek eredményeket értek el a totalizálásban, ez azonban természetükből adódóan csak saját feltétlen híveikre igaz. Mint látni fogjuk, ez a totalizálási potencia nem végleges, tehát ezen az úton lehetetlen az egész társadalom forradalmasítása. Ugyanakkor a vallási mozgalmak életképességét mutatja, hogy a kommunizmus térvesztése nem vonatkozik a vallási fundamentalizmusra, a vallási államok és a fundamentalista megoldás továbbra is élő megoldás. (hozzátéve, hogy a vallási államok már átcsúsznak a fundamentalista modellből egyfajta sajátos forradalmi állapotba, tehát kudarcuk bár lassabban, de ebből következik. Mert ezek az államok nem térítéssel, hanem vallási forradalommal jönnek létre)

Az eddigi sematizált gondolatmenetünket felhasználva nézzük meg, milyen eredményekre jutunk. Természetesen ezután sem térhetünk ki valamennyi felvetődő kérdésre, ellenvetésre, hiszen a tanulmány keretei ezt nem teszik lehetővé. A társadalmi változásra vonatkozó állításainkat ezért szintén egyszerű sémákban fogalmazzuk meg.

Mint azt a cselekvő csoportok bemutatása során már tisztáztuk, a társadalom, így annak mai gyakorlati formája, a nemzetállam is csoportnak tekinthető. Nem feltétlenül mindenben egységes tudattal, de valamiféle egységes tudatot feltételeznünk kell ahhoz, hogy a társadalom működőképes legyen:ez szükséges ahhoz, hogy a társadalmi normák létrehozhatóvá váljanak és s feltétlen kis számú devianciát letörjék.

Amikor valakiben, vagy valakikben a változtatás szándéka fogalmazódik meg, azzal konkurens csoport jön létre a társadalmon belül, illetve azzal szemben. Ez a csoport politikai cselekvővé lépve – feltételezve, hogy a dolgozatunk szempontjából releváns méretű változtatást szándékozik kierőszakolni – azzal a céllal jönnek létre, hogy magukat a társadalom egészével tegyék egyenlővé, természetesen a kevés számú deviancia további engedélyezésével. Tehát célja, hogy elképzelése a társadalomban megkérdőjelezhetetlenné váljon.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Címkék: Max Weber


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!