A változtatás lehetetlensége

Ezek után most már talán kijelenthetjük, hogy a léthelyzetnek igenis függvénye a tudat, amely „spontán” mód kialakul. Az állításunk szerinti lét-tudati spirál első része adott tehát.

Most immár azt kell megvizsgálnunk, hogy a tudat mennyire hathat vissza a léthelyzetre, tehát a tudatos tudatra való hatással érhető-e el változás az ösztönös tudatban, illetve a léthelyzetben.

Állításunk szerint nem. Ezt elsősorban empirikus szociológiai tényekkel igazoljuk. Köztudomású, hogy a magyarországi cigányságnak csupán 2 százaléka jut el felsőoktatási intézményekbe. (MKM Iskolaigazgatói Konferencia, 1997) Mi lehet ennek az oka? Elsősorban, hogy a nem-iskolába járás alapvetően szocializálódik a cigányság nem polgárosult, elsöprő részén belül. Az üzenet tehát, hogy tanulni kell, amely a nem-cigány társadalmon belül inkább evidencia vagy el sem jut a gyermeküket iskoláztató szülőkhöz, vagy nem vesznek róla tudomást. Ezt mindenképpen bizonyítja, hogy az említett 2 százalék igen torzított szám, hiszen tartalmazza a polgárosult cigányság adatait is, amit levonva szinte a nullával egyenlő a valódi szám.

Amint arra Mannheim rámutat, az „ideológiákkal” szemben szinte természetszerűleg ellenségesen viszonyul az „átlagember”, megpróbálja hibáira irányítani a figyelmet, negatívan áll hozzá. A cigányság esetében pedig a kialakult életformához nem tartozik hozzá az iskola.

Esetleg természetesen lehetne sarkosabb példát is találni, az azonban látszik, hogy társadalmi méretekben (!) tudati ráhatással lehetetlen léthelyzetbeli változást elérni, lehetetlen az ösztönös tudatot változtatni.

Állításunk szerint az egyes egyén esetében az ösztönös tudat biológiai ösztön-részei legyőzhetetlenek, társadalmi téren pedig az egész ösztönös „társadalmi tudat”, illetve még a tudatos „társadalmi tudat” sem. Ennek bővebb bizonyítására, illetve kifejtésére most nincs lehetőség, az konkrét vizsgálatok szükségességét veti fel.

Állításunk szerint tehát tudati ráhatással (akár önráhatással) lehetetlen változást elérni a tudatban. Ezzel spirálunk első köre bezárult, a végeredmény valahol az eredeti léthelyzethez „közeli” állapotban lesz. Azt természetesen nem állíthatjuk, hogy pontosan ugyanott, de lényegében – az ösztönös tudat változatlansága okán – ugyanott.

A spirál tulajdonképpen azt jelenti, hogy ezek  a sorozatosan ismétlődő kitörési kísérletek csak elvileg vezethetnek társadalmi méretű változáshoz. Ez azonban az „ismétlődések” közti nagy időtávolságok miatt szintén kizárható. Néhány mobil egyén létváltoztatása sikerül ugyan, de – hangsúlyozom – társadalmi méretű változtatás nem lehetséges.

Az újabb próbálkozások időbeliségének távolsága miatt a spirál további részeinek valódi leírására itt most nincs is szükség. Egy idő után ugyanis már nem a spirál újabb állomásáról van szó, hanem új spirál kezdetéről. (ezen időhatár természetesen változó)

A VÁLTOZÁS LEHETETLENSÉGE?

A lét-tudati mechanizmus bemutatása után most rátérünk tanulmányunk utolsó részének témakörére, amelyben a társadalmi változások kérdéskörével foglalkozunk majd.Munkánk  során három alapvető fogalmat használunk majd, járunk körül, ezek:forradalom, reform és demokrácia.

Kutakodásunk eredeti indítéka ugyanis jelen demokráciánk, illetve általában a nyugati típusú demokráciák állapota volt. Marcusétől Derridán át az egész baloldali gondolkodás folyamatosan azokat a problémákat, amelyek a rendszer álságos voltára, működési zavaraira és korántsem tökéletes voltára hívják fel a figyelmet. Természetesen jelen tanulmány során nem vehetjük ezeket részletesen sorra, de legalább alapvető csoportjaikat ismertetnünk szükséges, hogy ezzel érzékeltessük a probléma hatalmas súlyát. Tehát ezek a bajok elosztási, verseny, demokratikus emberideál és intézményrendszer, ökológia, és még sok minden tárgyban összefoglalhatók, és például a túlnépesedés, az ásványkincsek kimerítése csak alkategóriák a demokráciákhoz köthető bajokon belül. Akárcsak a demokráciák elvi alapjainak, a francia forradalom hármas jelszavának  gyakorlati megvalósulása oldaláról is komoly kritikák fogalmazhatók meg.

Tehát az az állítás, mely szerint a liberális demokrácia minden létező rendszerek legjobbika volna, a fentiek fényében nem jelent valami sokat. Annyit jelent csupán, hogy ezeddig nem sikerült nála jobbat kitalálni, vagy az eddig kitaláltakat a megfelelő módon megvalósítani. Ugyanakkor ezen az alapon mégsem lehet elvetni minden változtatási kísérletet.