Hirdetés

A változtatás lehetetlensége

61 perc olvasás
A változtatás lehetetlensége

Mivel az új, változtató csoport elsősorban az emberek ellenszegülés nélküli cselekvését akarja elérni, önkéntes cselekvését tehát, azt nem teheti meg a „társadalmi tudat”, tehát a társadalom tagjainak tudatának módosítása nélkül. Hiszen abban az esetben az elérni kívánt cél csak kényszerrel lehetne megvalósítható. Ez esetben – mint azt korábban láttuk – csupa „hamis tudatú” egyént kellene folyamatosan helyes viselkedésre bírni, ami hosszú távon nem lehetséges, illetve túl nagy energiákat emészt föl.

Hirdetés

A változtató tehát, az alapséma figyelembevételével háromféle hatást fejthet ki:vagy az ösztönös tudatot, vagy a tudatos tudatot igyekszik módosítani, esetleg mindkettőt egyszerre. A hatás itt szigorúan változtatást jelent.

Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy amennyiben az általam vázolt lét-tudati spirál létezik és jellege valóban önmagába forduló, akkor valódi társadalmi változás csak a társadalom tagjainak léthelyzetének megváltoztatásával érhető el. Mint láttuk, a tudatos tudati félre való hatás célja csak a csoportnak már jelenleg is potenciális tagjainak megnyerése, illetve a már tagok megtartása lehet a célja. Ez természetesen korántsem elhanyagolható, hiszen minél nagyobb csoport feltehetőleg messzebb juthat a társadalmi változtatás terén, de ez az út a változás lehetségessége szempontjából járhatatlan.

Hogy igazunkat alátámasszuk, elég csak a demokratikus kormányzatok különböző környezetvédő akcióira gondolnunk, vagy a világon egyre elterjedtebb Kihívás Napjára. Ez utóbbi esetében a kampány hatására rengetegen kezdenek sportolni, de idővel szintén csak azokat láthatjuk majd a kocogópályák környékén, akiknek valódi ösztönös tevékenysége a sportolás.

A változtatók a társadalom tagjainál csak úgy érhetnek el valódi változásokat, csak úgy honosíthatnak meg olyan dolgokat, melyek a társadalmi tudatban eddig nem voltak jelen, csak úgy hozhatnak létre a társadalmi tudattal ellentétes tudatot, ha a társadalom tagjainak létkörülményeit, léthelyzetét változtatják meg.

Hirdetés

Állításunk szerint valamennyi történelmi „rendszerváltás” visszavezethető ilyen megváltozott körülményekre, gondoljunk csak a polgári életforma megjelenésére és annak máig is ható politikai következményeire. Ez a létforma megváltozása nyomán történő tudati változás a történelem folyamán természetes, a változtató csoportoknak tehát legalábbis az esélye megvan ilyen módon változtatásokat elérni.

Nézzük, milyen különbségek vannak a demokratikus (reformista) és a forradalmi út között ezen változtatás mikéntjének szempontjából.

Az egyszerűbb eset a klasszikus forradalmi út elmélete. A változtatni kívánó csoport ez esetben egy csapásra, erőszakkal kívánja a társadalom többi tagjának léthelyzetét úgy megváltoztatni, hogy tudatuk (itt elsősorban a társadalmi tudatról van szó, ezért van, hogy ezen változtatásnak általában kulcsszereplői a fiatal, még alakítható generációk, hiszen azok fölnőve, többségbe kerülve az idősebbek tudatát is módosíthatják, vagy periférizálhatják) minél gyorsabban megváltozzék.  Az alapvető szocializáló tényezők: a család, az iskola, a barátok, a média, az intézmények, stb. (lásd például Ferge Zsuzsa) totális módosításáról van itt szó, hiszen ha az alapvető tényezők közül egy is a „hamis” tudatot örökíti, a forradalom máris bukásra van ítélve.

Jelen pillanatban nem tudok olyan, a valós társadalom körülményeit közt megvalósítható modellt elképzelni, mely valamennyi szocializáció tényezőnél minimálisra csökkenti a deviancia mértékét. Ennek a társadalomnak ugyanis egyrészről atomjaira hullottnak kellene lennie, hogy tagjai azokba na közegekben – például család, barátok – amelyek természetüknél fogva a régi rendet őrzik, ne érintkezhessenek, másrészről központosítottnak, hogy a változtató csoport hatása érvényesülhesse. Külön szobába zárva, rádiókészülékkel a kézben ülő emberek társadalom lenne ez, ami nem tenné lehetővé a változtató csoport pozitív céljainak elérését.

Valós forradalmi alternatíva lehetőségét tehát ma kizárhatjuk, hiszen a csoportok örök meglétét feltételező elmélet szerint idővel megszerveződne az ellenvéleményen lévők hatalmas csoportja, ezzel polgárháborúba, vagy passzív engedelmetlenségi mozgalomba sodorva a forradalmat. Hosszú távon –helyzeti előnyét kihasználva – ez a csoport kerekedne felül.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Címkék: Max Weber


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!