A vallás és vallásosság szociológiai problémái

A szekularizáció elmélete:

A vallásszociológia másik központi elméleti kérdése a szekularizáció. Az első szekularizációs elméletek szerint a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, a racionális gondolkodás elterjedésével párhozamosan a vallás fokozatosan elveszíti fontosságát. Újabban a szekularizáción nem annyira a vallás és az egyház eltűnését, mint inkább változását értik. Ilyen folyamatok a következők:

1. A racionális gondolkodás elterjedése.

2. A nem sajátosan vallási feladatok (államigazgatás, oktatás, betegápolás, szegénygondozás, stb.) elvégzésének függetlenülése az egyházaktól.

3. Átalakul az egyházak szervezete, gyengül a hierarchia, erősödik a kis spontán vallási csoportok önállósága.

4. Nemzetközi tendenciák

Az utolsó évtizedek vallásszociológiai vizsgálatai a keresztény kultúrájú országokban változatos képet mutatnak. A rendszeres templomlátogatók aránya mindenütt jóval kisebb, mint az Istenben hívők aránya. A vizsgált országok közül Svédországban és Franciaországban látszik a legkisebbnek, Írországban a legnagyobbnak vallásosak aránya. A szocialista országok közül az 1980-as években Lengyelországban volt messze a legmagasabb a magukat vallásosnak mondók és a rendszeres templomlátogatók aránya.

A fejlett országokban mindenütt, de leginkább Amerikában figyelmet keltett a közelmúltban a fundamentalizmus erősödése. Még tovább mennek az úgynevezett „új vallási mozgalmak” elsősorban Amerikában, de kisebb mértékben a világ más keresztény kultúrájú társadalmaiban is. Ide szokás olyan vallási mozgalmakat sorolni, mint a Hare Krisna mozgalmat, a szcientológiát.

Az iszlám világmértékben való terjedése és különösen a fundamentalista ágának politikai hatalomra jutása egyes országokban (Irán) vagy a hatalom átvételére való törekvése (Algéria) áll nemcsak a vallásszociológusok, hanem a politika-tudósok érdeklődésének középpontjában is. Ezen a nagyon változatos tendenciák arra engednek következtetni, hogy a szekularizáció korábban széles körben elfogadott elmélete a mai társadalmak egészében semmiképpen sem felel meg a valóságnak.

Az új vallási mozgalmak látványos tevékenysége, térítései és néhány drámai végkifejlet miatt az új vallási mozgalmak egész kérdésköre a vallásszociológia érdeklődésének középpontjában áll.

5. Magyarországi helyzet

Különböző típusú adataink vannak a magyarországi vallásosságról. Az 1949. évi népszámlálás volt az utolsó, amikor a felekezeti hovatartozást kérdezték. 1930-tól 1949-ig a leglényegesebb változás az izraeliták számának nagyfokú csökkenése a II. vh. alatti holocaust és a kivándorlás miatt. Az evangélikusok számának csökkenése azzal függhet össze, hogy mind a német anyanyelvűek kitelepítése, mind a szlovákok egy részének áttelepülése Szlovákiába az evangélikusokat erősebben érintette, mint a többi felekezetet. 1949-től 1992-ig a leglényegesebb változás a felekezeteken kívüliek számának növekedése. Leginkább a magas iskolai végzettségűek között találunk felekezeten kívülieket.

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1972 óta rendszeresen feltette azt a kérdést, hogy „Vallásos ember-e Ön?”, és két válaszalternatívát adott: „igen” és „nem”. Az erre a kérdésre adott válaszok tehát a vallásosság nagyon egyszerű önbesorolásos definíción alapuló mutatóját adják. Ezen adatok szerint a magukat vallásosként definiálok aránya 1972-ben meglepően magas volt (46%), a következő években folyamatosan csökkent, 1978-ban érte el a mélypontot (36%), utána azonban lassan emelkedni kezdett, és 1990-ben már 51 %-ot ért el. 1978 után éppen a fiatalok, nagyvárosi lakosok és magas iskolai végzettségűek között kezdett a vallásosság erőteljesebben növekedni. A magas iskolai végzettségű fiatalok körében a régi passzív-befogadó-fogyasztó típusú vallásossággal szemben terjed el az aktív-kereső-alkotó típusú. Ez összefügg a papok számának csökkenésével és a papság öregedésével. A magyar társadalom felnőtt tagjainak egy viszonylag kicsi, de növekvő része vallásos abban a szigorú értelemben, hogy az egyház tanírásait követi és rendszeresen jár templomba. Az 1980. és 1990. évi adatok összehasonlítása arra enged következtetni, hogy lassú eltolódás megy végbe a vallásosság irányába.