A gyakorlati filozófia ‘struktúrája’

A jogfilozófia

A jogfilozófia a jogi gyakorlatban felvetődő cselekvési problémák filozófiai reflexiója. Mivel a jogi igazolás problematikája áll a középpontjában, különleges szerepe van benne a jogi érvelés problematikájának. Mivel a jogi gyakorlat szorosan összefonódik a politikai intézmények döntéseivel, a jogfilozófia igen szorosan kapcsolódik a politikai filozófiához.

A gyakorlati filozófia érvelési szintjei

Lássuk most a gyakorlati filozófia vizsgálódás érvelési szintjeit. Ezek közül az elsőt nevezhetjük a konceptuális elemzés szintjének, ahol is a cselekvési problémákat megragadó fogalmak tisztázásáról van szó. A konceptuális elemzés arra irányul, hogy feltárja, illetve kidolgozza azt a terminológiát (fogalmi készletet), amelynek segítségével értelmesen meg tudjuk beszélni a gyakorlati problémákat. Ez jelentheti azt, hogy tisztázásnak veti alá a gyakorlati diskurzusok rendelkezésre álló fogalmi készletét (például a ‘cselekvés,’ a ‘szabály’ vagy a ‘kötelesség’ fogalmait), de azt is, hogy új fogalmakat alkot, amelyek a gyakorlati problémák jellegzetességeit kifinomultabban képesek kifejezni (megalkotja például a ‘prima facie kötelesség’ fogalmát). A sikeres konceptuális vizsgálódások folytán pontosabbá és rögzítettebbé válnak a gyakorlati kategóriák határai. (Egyébiránt a jelenlegi elemzés is konceptuális.)

Amikor a gyakorlati filozófiai vizsgálódások második szintjére lépünk, akkor már arra koncentrálunk, hogy milyen fajtái és forrásai vannak azoknak a gyakorlati megfontolásoknak (indokoknak), amelyek a cselekvések értékelése, illetve megítélése (igazolhatóságának mérlegelése) szempontjából meghatározóak. Nem az egyes gyakorlati indokokat azonosítjuk, hanem azokat az átfogóbb célokat, alapvető ‘jókat’, amelyekre visszavezethetőek a rendszerint hivatkozott gyakorlati indokok. Fogalmazzunk úgy, hogy ekkor a gyakorlati elveket keressük: a gyakorlati elvek szintjén mozgunk. Ilyen gyakorlati elv lehet az, hogy ‘őrizd a szabadságot,’ ‘mozdítsd elő az egyenlőséget’, ’tiszteld a hagyományokat,’ ‘tekintsd az életet feltétlen értéknek,’ ‘soha ne sértsd meg mások emberi méltóságát’. A gyakorlati elvek átfogó cselekvési útmutatások, amelyek gyakorlati indokok tömkelegében jelennek meg, ám amelyek közvetlenül sohasem alkalmazhatóak: az egyedi cselekvési helyzetekben, illetve az egyedi cselekvések megítélésekor mindig konkretizálást követelnek.

A harmadik szintet nevezhetjük intézményelméletnek. Az intézményelméleti vizsgálódások szólnak arról, hogy melyek azok a cselekvésmódok, illetve cselekvési mechanizmusok, amelyek előmozdítják a gyakorlati elvek érvényesülését. Ennek megfelelően az intézményelmélet már előfeltételezi az állásfoglalást abban a kérdésben, hogy melyek az (adott cselekvési területen) elfogadott elvek. Amint az jól látszik, a gyakorlati filozófiai vizsgálódások szintjei abban különböznek, hogy mennyire vonatkoztatnak el az egyedi cselekvési szituációktól. A konceptuális elemzés egészen magas absztrakciós szinten mozog, a gyakorlati elvek valamivel kevésbé elvontak, az intézményelmélet pedig már egészen közel kerül a konkrét és egyedi gyakorlati döntés meghozatalához. Fontos azonban leszögezni, hogy az elvonatkoztatás az intézményelméletben is jelen van: itt sem kapunk pontos iránymutatást arról, hogy mit kell tennünk. Itt is csak azokat a cselekvési formákat (például szabályokat, együttműködési formákat) jelöljük meg, amelyek szoros kapcsolatban állnak az elfogadott gyakorlati elvekkel.

A gyakorlati filozófia vizsgálódások itt vázolt szintjei természetesen gyakorlati filozófia egyes részterületein is kirajzolódnak. Az erkölcsfilozófiának például van olyan része, amely kifejezetten konceptuális kérdésekkel foglalkozik. Ezt többnyire metaetikának nevezik. Az erkölcs elvekkel és az erkölcsi elvek érvényesüléséhez szükséges cselekvésmódok tisztázásával pedig a tartalmi erkölcsfilozófia foglalkozik

Érdemes ennek az áttekintésnek a fényében külön is kihangsúlyozni, hogy mi is rejlik abban a fentebb már jelzett összefüggésben, hogy a gyakorlati filozófia nem hoz cselekvési döntéseket: nem a gyakorlati ész, hanem az elméleti ész nyilvánul meg benne. Amikor megmondjuk valakinek, hogy egy konkrét helyzetben mit tegyen, már nem filozófiát művelünk, hanem cselekvéseket vezetünk. Még akkor is, ha a döntésben a gyakorlati ész igénybe veszi az elméleti ész segítségét. Annak, hogy a gyakorlati filozófiai vizsgálódás nem lehet képes konkrét gyakorlati döntéseket meghatározni, több oka is van. A legfontosabb és legnyilvánvalóbb az, hogy amikor elméleti reflexiónak vetjük alá a cselekvési problémákat, akkor általánosítható összefüggéseikre összpontosítunk. Ezáltal pedig tudatosan figyelmen kívül hagyjuk azoknak az egyedi körülményeknek a túlnyomó részét, amelyek egyébként jellemezték vagy jellemezni fogják a cselekvési szituációt. Márpedig a konkrét cselekvés mindig a körülmények nyomása alatt megy végbe, ezért az egyedi körülményeknek kulcsfontosságú szerepe van az egyedi gyakorlati döntések meghozatala során. Azt is mondhatjuk, hogy a gyakorlati filozófia azért nem képes konkrét gyakorlati döntéseket meghatározni, mert sajátos szemléletmódja miatt nem tudja úgy értékelni a cselekvés egyedi körülményeit, ahogy azok megérdemelnék.