Hirdetés

A halak osztálya, testfelépítésük és életmódjuk

23 perc olvasás
A halak osztálya, testfelépítésük és életmódjuk

Idegrendszer

A halak idegrendszere a koponyás gerincesekhez hasonlóan ugyancsak két főrészből, az agyvelőből (helye a koponya) és a gerincvelőből (helye a gerinc) áll. A halak agyveleje a gerincesekéhez képet fejletlenebb, annak tömege a hal testsúlyához viszonyítva elhanyagolható. Ehhez képest egyáltalán nem primitív állatok. Tanulásra képesek, emlékeznek bizonyos színekre, ízekre, formákra, hangjelekre. Bizonyos fokig idomíthatóak, kíváncsiak, érdeklődőek, tájékozódásra képesek. Ez (a gerincesekre jellemző módon) a halak agyán megkülönböztethető öt agyrészletnek köszönhető – előagy (szaglóközpont), köztiagy, középagy (látóközpont), kisagy (mozgáskoordináció), utóagy vagy nyúltagy.

Hirdetés

Légzés

Az emberekhez hasonlóan a halaknak is szükségük van oxigénre a túléléshez. A számukra nélkülözhetetlen oxigént a vízből oldott állapotban veszik fel, majd a széndioxidot ugyanilyen módon bocsátják ki a vízbe. Ehhez a hal az állatvilágban sajátosnak számító szervét, a kopoltyút használja. A kopoltyú páros szerv és nem más, mint az előbél kétoldali kitüremkedése, módosulása. Ezt védi a kopoltyúfedő nevű „pajzs”, ami a hal szeme mögött található. A kopoltyúk az extrém mértékű összetettségük miatt méretükhöz képest rendkívül nagy légzőfelületet alkotnak.

A víz alatti légzés igen komplex folyamat, hiszen a víz mint közeg kb. 800-szor sűrűbb a levegőnél, ehhez képest az oxigéntartalma a levegőének csupán 5%-a.
A légzéshez elengedhetetlen, hogy a hal száján és kopoltyúin keresztül folyamatosan víz (ún. légzővíz) áramoljon keresztül. Ez a hal megfigyelése során számunkra is látható: a hal tátog, a kopoltyúfedők pedig nyitódnak-csukódnak. A légzés leginkább egy szivattyú működéséhez hasonlítható és a hal szájának kinyitásával és a kopoltyúüreg lezárásával indul. Ilyenkor víz áramlik a szájüregbe. Ha az megtelt, a száj csukódik és a benne található vízmennyiséget a hal hátrafelé, a kopoltyúk irányába, azokon keresztül kipréseli. A kopoltyúfésűk között átáramló vízben elnyelt oxigénmolekulák a kefesörte-szerű felülettel borított kopoltyúlemezkéken keresztül jutnak a véráramba.

A halak oxigénigénye, légzésszáma változó. Függ a fajtól, vízhőmérséklettől, aktivitástól, nyugalmi állapottól. Oxigénhiányos környezetben olyan másodlagos légzési módok is aktiválódhatnak, mint a bőrlégzés vagy a korábban már említett úszóhólyag-légzés. A hal emellett képes a légkörből, a víz felszínéről „pipálva” is oxigénhez jutni.

Ivari jellemzők

A halak ivari életét a szervezetükön belül lejátszódó folyamatok (pl. hormonális) mellett a különböző környezeti hatások (vízhőmérséklet, aljzat, oxigénmennyiség, stb.) is jelentősen befolyásoljak. Megkülönböztetünk ikrarakó és elevenszülő fajokat.

Hirdetés

A halak váltivarúak és rendelkeznek petefészekkel, ill. herékkel. Egyes fajoknál a nemek látványosan eltérőek, míg számos halfaj esetében a nemeket még ivarérett korban is alig lehet megkülönböztetni.

A Szivárványos guppi (Poecilia reticulata) esetén egyértelmű az ivari kétalakúságA Szivárványos guppi (Poecilia reticulata) esetén egyértelmű az ivari kétalakúságA Szivárványos guppi (Poecilia reticulata) esetén egyértelmű az ivari kétalakúság

A halak nemeinek elnevezése lehet „tejes” (hím) és „ikrás” (nőstény). Előfordul, hogy az egyes egyedek ivari hovatartozása csak párzási (ívási) időszakban mutatkozik meg. Ilyen pl. a szivárványos ökle, ahol a hím rózsaszín nászruhát (nászszíneződés) ölt, vagy a dévérkeszeg, amelynél nászkiütések (népies nevén dorozsma) megjelenését figyelhetünk meg. A tenyészidőszakban a nőstény egyedek hastájéka megduzzad, így látványosan eltér a hímektől. Ikrarakó fajok esetében az embrionális fejlődés az ikrából történő kikelés után, tehát azon kívül is folytatódik.

Halaknál gyakori jelenség az ún. hímnősség, amikor a halban mindkét ivarszerv megtalálható. Ha az ivadékkorban meglévő petefészekkezdeményt később nem szorítják ki teljesen a kifejlődő herék, hímnős egyedek jönnek létre. Az is előfordul, hogy a már utódokat világrahozott nőstény petefészkei visszafejlődésnek indulnak, kialakul egy párzószerv és a nőstény példányból egy megtermékenyítésre is képes hím egyed fejlődik ki.

A hazánkban nem őshonos, invazív fajnak számító ezüst kárász gyakorlatilag hím nélküli populációkban él és ún. szűznemzéssel szaporodik. Egyes vidékeken ugyan fellelhetőek hím egyedek, de nálunk más pontyfélékkel ívik. A peteérés ugyan beindul, de a megtermékenyítés elmarad – ezzel pedig a hímivarúvá fejlődésért felelős Y-kromoszóma is hiányzik. Ezáltal az így kifejlődő és világra hozott utódok mindegyike nőstényivarú lesz.

Hirdetés

Tiszai ciánszennyezés

A vizekre jellemző ökoszisztéma rendkívül érzékeny, kényes. A víz mint éltető közeg bármely jellemzőjének legcsekélyebb változására képes felborulni az addig meglévő egyensúly, egy komolyabb mértékű fordulat pedig akár végzetes következményekkel is járhat.

Ismeretes, hogy a 2000. január 30-án bekövetkező tiszai cianidszennyezés visszafordíthatatlan károkat okozott a vízi élővilágban. Egy nagybányai bányavállalat egyik létesítményéből cianid tartalmú szennyvíz ömlött előbb a Lápos folyóba, majd a Szamoson keresztül a Tiszába. Az említett környezeti katasztrófát okozó 40 km hosszan elterülő cianidfolt hatására becslések szerint több, mint 1240 tonna (!) hal pusztult el, csak a Tisza magyarországi szakaszán. Emellett a Szamos teljes planktonállománya is kipusztult és veszélybe kerültek a hallal táplálkozó emlősök, madarak is. Gyakorlatilag minden élőlény halálra volt ítélve, amely találkozott a szennyezéssel. Öröm az ürömben, hogy – feltehetően a mederfenékben történő telelésnek köszönhetően a Tisza emblematikus, egyedülálló kérészfaja, a védett tiszavirág túlélte a pusztítást. Isteni szerencsének nevezhető, hogy a folyóinkból egyetlen őshonos faj sem pusztult ki véglegesen és a Tisza-tó páratlanul gazdag élővilága is gyakorlatilag érintetlen maradt.

A cianidszennyezés levonulását követően, 2000. március 10-én ráadásul ismét megtörtént egy, a januárihoz hasonló tiszai szennyezés. Egy másik üzem tározójából ezesetben 20 ezer tonna nehézfémekkel szennyezett szennyvíz került a folyókba.

A természet azonban csodákra képes. Rendkívüli helyreállítóképesség volt megfigyelhető az eseményt követő években. A szakemberek óvatos becslései szerint is évtizedeket vett volna igénybe a Tisza teljes regenerációja, de csodával határos módon a folyó a katasztrófahullámot követő negyedik évre kiheverte a szennyezést, 10 évvel később pedig a tiszai állomány 100%-os helyreállásáról beszéltek. Mindez a vízügyi szakemberek példás helytállásának és az önkéntesek emberfeletti munkájának, illetve a katasztrófát követő tavaszi árhullámnak köszönhető. Érzékelhető volt a természet bámulatos öngyógyító képessége, mely a „megüresedett”, pangó vizet fokozott erővel újra élettel töltötte meg és a várakozásokat felülmúlva helyreállította önmagát. A Tisza egyik invazív halfaja, a busa kifejezetten nagy számban pusztult. A busagyérítés egyébként is tervben volt már, és nagy valószínűséggel a hasznos fajok újbóli elszaporodását nagyban megkönnyítette a tény, hogy a víz a busaállomány jelentős részét elpusztította.

Az eseményt követő hatalmas áradások pedig nem is jöhettek volna jobbkor. Bár az árvizek komoly károkat okoztak, a folyók ártereiben, holtágaiban igen kedvező körülmények alakultak ki a halak szaporodásához. Mára ismét minden olyan faj megtalálható az érintett folyókban és környezetükben, melyek a szennyezés előtt jelen voltak.

Hirdetés

Azonban az eset óta eltelt több mint két évtized után is csak sejtéseink lehetnek, hogy a szennyezés a gazdasági károk mellett hosszú távon mit okozott a folyók ártereiben és hogyan festene ma a Tisza, ha nem következik be a borzalmas tragédia.

A tiszai cianidszennyezés hatására a busaállomány jelentős része elpusztult
A tiszai cianidszennyezés hatására a busaállomány jelentős része elpusztult

A halak vízben élő gerincesek. Tengelyesen szimmetrikusak, testük áramvonalas (orsó alakú test, oldalról lapított Pl.: ponty, hát- hasi irányban lapított Pl.: rája) Vékony nyálkás bőrük van. Páratlan végtagjaik a hátúszó, a farokúszó és a farok alatti úszó. Előrehaladó mozgásukat többnyire a farokúszó segíti. Páros úszóik: a mellúszók és a hasúszók (ezek valódi végtagok, mert van függesztő övük). Ezek mozgás közben az egyensúlyozást segítik. Számos faj rendelkezik úszóhólyaggal, melynek gáztartalmát változtatni tudja az állat. Előbelük kitüremkedéséből alakult ki a kopoltyúk, amelyekkel képesek lélegezni a vízben. Ez erekkel dúsan behálózott lemezekből áll. Lehetnek növényevők, ragadozók, vagy dögevők. Többségük külső megtermékenyítésű. A nőstények nagy számú petéket raknak le, amelyeket a hímek megtermékenyítenek. Vázuk porcos, vagy csontos lehet.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!