Hirdetés

A gombák

16 perc olvasás

Gombák főbb jellemzői

A gombák sem az állat– sem a növényvilághoz nem tartoznak, önálló szerveződési formák. Törzsfejlődési tekintetben is függetlenek, valószínű, hogy az ősi eukarióta sejtből párhuzamosan fejlődtek ki a növények, az állatok, és a gombák. Önálló fejlődési vonalba tartozásukat több tulajdonságuk is alátámasztja. Az állatokhoz hasonlóan kizárólag heterotrófok, de sejtjeiket sejtfal határolja. Sejtfalukat szilárdító anyag a kitin, nem pedig cellulóz, mint a növényeknek.

Hirdetés

Testüket sokmagvú gombafonalak (hifák) építik fel, amelyek szövedéket (micéliumot) alkotnak, szöveteik nincsenek. Növényekre emlékeztető sajátoságuk, hogy spórákkal szaporodnak.

A gombákat jelenleg 2 országba soroljuk:

  • az egysejtű nyálkagombákat az egysejtű eukarióták közé,
  • a többsejtű formákat a gombák országába.

Szerveződés

  • A primitívebbek egysejtűek (nyálkagombák),
  • a fejlettebbek többsejtűek.
Hirdetés

A többsejtűek telepes – álszövetes – szerveződésűek, ahol a sejtek még kevéssé specializáltak. A gombatelep fonalas szerkezetű, ahol a sejtek hosszú láncokat alkotnak (amely lehet több méteres is). Az így létrejött képződmény a gombafonál, idegen szóval a hifa. A gombafonalak összessége a gombaszövedék – nem szövet!- vagy micélium.

A fejlettebb – pl. kalapos gombák – gombák teste gyakran két részre osztható:

  • tenyésztest, amely a talajban, a fában, stb. rejtve él.
  • termőtest, amely a tenyésztestből fejlődik ki kedvező körülmények között, szaporítósejteket spórákat termel.

A tenyésztest az önfenntartás szerve, a termőtest a szaporítás szerve, amely a szaporító hifákat tartalmazza az ivartalan szaporító sejtekkel, a spórákkal.

Sejtfelépítés

Az egyszerűbb felépítésű, ősi egysejtű fajoknál a sejt csupasz, azaz sejtfal nincs, a fejlettebbeknél a sejtet sejtfal veszi körül, amelynek anyaga kitin (egyes csoportokban lehet cellulóz). A sejtfalon belül a sejthártya, azon belül a citoplazma helyezkedik el. A sejtekben membránnal határolt sejtmag található. A gombákban színtestek, színanyagok nincsenek, így fotoszintézisre, autotróf életmódra képtelenek, azaz heterotrófok. Ennek megfelelően tartalék tápanyaguk zsír.

Hirdetés

Szaporodás

Többnyire bonyolult, többféle formája ismert.

  1. Vegetatív
    Ennek az a lényege, hogy szaporítósejtek nem jönnek létre, a gombatelep egyszerűen kettészakad, és a különvált részek önálló életet kezdenek.
  2. Ivartalan
    Ivarsejtek nem jönnek létre, a szaporodás ivartalan szaporítósejtekkel, ún. spórákkal történik. A spórák ellenálló tokba zárt nyugvó ivartalan szaporító sejtek, több évig is életképesek. A spórák haploid sejtek, számfelező sejtosztódással, meiózissal keletkeznek.
  3. Ivaros
    Az ivaros szaporodás részleteiben alapvető különbségek mutatkoznak az egyes csoportok között, de még a csoportokon belül is jelentős eltérések lehetnek. Általában, mint az élővilágban, ebben az esetben is létrejöhet – bár nem minden esetben – két eltérő ivarjellegű haploid szaporítósejt, általában a kisebbet, a mozgékonyat hímivarsejtnek, a nagyobbat a mozdulatlant petesejtnek nevezzük. A két ivarsejt egyesülését megtermékenyítésnek, az így létrejövő sejtet zigótának nevezzük. A zigóta sokszoros osztódással növekszik és létrehozza az új egyedet.

Életmód

Életük a vízhez, nedvességhez kötött:

  • tápanyagaikat csak vizes oldatok formájában vehetik fel,
  • szaporodásuk vízhez kötött. Anyagcseretípus szerint kemotrófok, azon belül heterotrófok, azaz szerves anyagot vesznek fel.

Életmód szerint a gombákat tovább csoportosítjuk:

  1. Szaprofitonok
    Korhadékbontók, amelyek főleg savas talajokban az elhalt szervezetekből származó szerves anyagokkal táplálkoznak. Ezzel megakadályozzák, hogy a természetben nagyobb mennyiségű szerves törmelék halmozódjon fel. Az elhalt élőlények lebontásával lehetővé teszik az anyagok újrafelhasználását. A szerves anyagokat visszaalakítják szervetlen anyagokká, azaz mineralizálják a vegyületeket, amivel az autotróf szervezetek számára tápanyagokat biztosítanak.A bomlás lehet
    korhadás, ha aerob körülmények között zajlik,
    rothadás, ha anaerob körülmények mellett mennek végbe a lebontó folyamatok.
  2. Szimbióták
    a) Fejlettebb növényekkel ún. mikorrhizát alkotnak. Ennek lényege, hogy a gombafonalak behatolva a gyökérbe segítik a növények tápanyag felvételét. Ennek fejében a gomba a növénytől kész szerves anyagot kap. Egyesek szerint az egyéves növények kivételével, a legtöbb növény mikorrhizás.
    b) Zuzmók felépítésében játszanak szerepet. Ebben az esetben gombák kék vagy zöldalgákkal élnek együtt
  3. Paraziták
    A parazita gombák a gazdaszervezettől vonják el a szerves anyagokat. A növényeknek, az állatoknak és az embernek is vannak a gombák közé tartozó parazitái. Ilyen pl. peronoszpóra, rovarpenészek, Candida gombák, ill. az emberi bőrben élősködő fonalas gombák.

Előfordulás

Spóráik óriási számban teremnek és a széllel, vízzel, rovarokkal a világ minden tájára elkerülnek, ezért az egész földön megtalálhatók.

Hirdetés

Fontosabb csoportjaik

Egyéb gombák

  • nyálka- és
  • moszatgombák

Valódi gombák

  • tömlősgombák
  • bazídiumos gombák

Nyálkagombák

Egyszerű felépítésű, ősi típusú gombák. Fejlődéstörténetileg a legősibb szervezettségű eukariótákhoz tartoznak, leginkább az állati jellegű állábas amőba-félékhez állnak legközelebb, ezért az egysejtű eukarióták országába soroljuk őket.

A sejtek csupaszak, sejtfal nincs. Egysejtű formáik állábakkal amőbaszerűen mozogni képesek. A sejtek kezdetben egymagvúak, majd felkeresik egymást, összeolvadva sokmagvú plazmatömeget hoznak létre, melynek a neve plazmódium. A plazmódiumok mérete elérheti olykor a 1.5 négyzetmétert. Lehetnek szaprofiták, melyek nyirkos erdei talajon, árnyékos fakérgen, lehullott faleveleken, korhadó növényi részeken élnek. Ilyen pl. a kakukknyál, amely fűszálakon, leveleken, nyálkás plazmacsomót hoz létre.

A továbbiakban tárgyalt fajoknak plazmódiumuk, amőba alakjuk nincs. Van sejtfaluk, mely jellemzően kitinből áll. Testüket hifák, ill. micélium alkotják.

Moszatgombák

A moszatgombák közé olyan fonalas moszatokat sorolunk, amelyek elvesztették színanyagaikat, és így a fotoszintézis képességét, áttértek a heterotróf életmódra. Sejtfalukban – hasonlóan a növényekhez – cellulóz található, ami a valódi gombák között nem fordul elő.

Peronoszpórák

Paraziták, gazdaságilag igen jelentős károkat idéznek elő. A szőlőperonoszpóra (szőlőragya) a szőlőlevélben, szárában, bogyóiban élősködik. Sokmagvú fonalai a gázcserenyílásokon keresztülhatolnak be a növény szövetei közé, és szívják el a sejtektől a szerves tápanyagokat.

Hirdetés

Fejespenészek

Szaprofiták. Trágyán, rothadó gyümölcsökön, lekváron, nedves kenyéren, stb. tenyésznek. A hifák egyenletesen behálózzák a táplálékot és mélyen behatolnak abba. A telepből, egyes helyeken merőlegesen kiemelkedő hifák, a végükön gömbszerű spóratartókat viselnek

Valódi gombák

Van sejtfaluk, mely kitinből áll. Testüket hifák, ill. micélium alkotják.

Tömlősgombák

A törzsfejlődés magasabb fokán álló, fonalas gombák. Egy-két kivételtől eltekintve (pl. élesztő), a hifák gazdagon elágazva, változatos telepeket hoznak létre. Az osztály nevét onnan kapta, hogy a spóráik nyolcasával, a hifavégeken kialakuló tömlőben jönnek létre.

Sör- és borélesztő

A gyakorlati életben fontosak:

  • bor-, sör-, szeszgyártás,
  • fontos B-vitamin források.
Hirdetés

Cukros oldatokban, erjedő mustban egyedül álló, vagy rövid láncokat alkotó sejteket figyelhetünk meg, ún. sarjadzó gombák.

Az élesztők alkoholos erjedést idéznek elő: a cukrot etanollá és széndioxiddá alakítják át oxigén szegény környezetben. A borélesztő gombának több fajtája ismert. Ennek köszönhetően az azonos fajta szőlőből, azonos körülmények között különböző borok állíthatók elő. Az eltérés egyrészt a szesztartalom mennyiségében, másrészt az íz és zamatanyagokban is megnyilvánul. Az erjedésben más élesztők mellett baktériumok is részt vesznek. Ezek a miroorganizmusok kb. 15%-os alkoholt képesek előállítani, ennél töményebb oldatban elpusztulnak.

A kereskedelemben árusított élesztő szeszélesztők préselt tömege. Tésztafélék elkészítésénél használják: az élesztők a tésztában található cukrot bontják alkoholra és széndioxidra, a keletkező széndioxid felfújja a tésztát, közben az alkohol elillan. Sok élesztő fontos gyógyhatású, mivel különféle B-vitaminokat tartalmaznak.

A Candida albicans a széles körben elterjedt „Candida” sarjadzógombák osztályának a leggyakoribb faja. Normál körülmények között is megtalálható a szervezetben, a bél baktériumflórájának kontrollja alatt áll. A vastagbél hasznos baktériumflórája szabályozza a tápcsatornában letelepedett gombák szaporodását, de ha az károsodást szenved, akkor a bélben lévő gomba elszaporodik, elözönli a szervezetet. Szinte bárhol megtelepedhet (szájüregben, vastagbélben, húgyutakban, nemiszervekben), attól függően különböző megbetegedéseket, ill. tüneteket okozhat. A gombás fertőzést kísérő tünetek fő okozója a gombák által kibocsátott méreganyag.

Kannapenészfélék

Sok ismert penész tartozik a tömlősgombák közé.

Hirdetés
  • Fekete kannapenész

Nedves kenyéren, lekváron fekete penészbevonatot képeznek. Egyes fajaik (Aspergillus flavus) veszedelmes hőálló mérget, rákkeltő anyagot, aflatoxint termelnek, ezért kerülni kell a penészes ételek fogyasztását.

  • Ecsetpenész

A P. notátum a penicillin nevű antibiotikumot termeli.

Lisztharmatgombák

Sok gazdasági növényen nagy kárt előidéző parazita gombák, a leveleken, szárakon, terméseken lisztszerű bevonatot képeznek.

  • Szőlő lisztharmat: a lisztszerűen beszórt szőlőlevelek szélei felpenderednek, a levél jellegzetesen penészszagú. A leveleken kívül a fürtöket is pusztítja. Kénporozással védekezhetünk ellenük.

Monília gombák (alma, körte, szilva, kajszi, cseresznye, meggy) Gyümölcsrothadást, ág-, virágszáradást okoznak. Az elszáradt hajtásokon bársonyos sárga penésztelepek tűnnek fel. A fertőzött gyümölcsök előbb barnák, később teljesen elrothadnak, majd a héjon gyűrűszerű sárga penészgyepek keletkeznek. Paraziták, gazdasági kártevők.

Hirdetés

Kucsmagombafélék

  • Papsapkagomba
  • Ehető kucsmagomba

Szarvasgombák

  • Nyári és téli szarvasgomba: talajbani életmódra áttért gombák. Szimbionták, mikorrhizában élnek. Termőtestük zárt és a talajban nő. A spórák a termőtest szétesése után jutnak a szabadba. Termőhelyeit betanított sertésekkel, kutyákkal kutatják. Olyan a szaga, mint a nőstény disznónak, így hím disznókkal kerestetik.

Bazídiumos gombák

A legfejlettebb gombák tartoznak ide. Nevüket onnan kapták, hogy a szaporító hifafonalak vége bunkószerűen megvastagodik, s ezt a képződményt bazídiumnak nevezzük. A bazídiumok kis nyúlványain találjuk a spórákat, melyek száma 4 bazídiumonként.

A primitív bazídiumos gombák kivételével a gombák telepe két részből áll:

  • a föld alatti tenyésztestből,
  • a föld feletti termőtestből.

A termőtest alakja igen változatos lehet:

Hirdetés
  • kéregszerű,
  • kocsonyás (kocsonyagombák),
  • tönkre, kalapra tagolódó,
  • gumószerű.

A legismertebb a tönkre és kalapra tagolódó termőtest. A fejlődő termőtestet kezdetben egy hártya burkolja, ami növekedéskor szétszakad.

E hártya maradványaként:

  • a kalapon pikkelyeket,
  • a tönkön gallért,
  • a tönk alján bocskort találunk.

Egyes fajokon bocskort nem találunk, mivel a hártya a kalapot csupán a tönkkel kapcsolja össze. A kifejlett kalap alsó részén találhatók a bazídiumokban végződő spóraképző hifák, amelyek termőréteget alkotnak. A termőréteg szerkezete lehet:

  • lemezes (csiperkék),
  • csöves, ill. szivacsos (vargányák).
Hirdetés

A bazídiumos gombák többsége virágos növények gyökereivel mikorrhizás kapcsolatban van.

Termőtestes bazídiumos gombák

Általában szaprofitonok cellulózbontó képességgel, ritkán élősködők. A korhadékbontók micéliuma sugarasan több méterre terjedhet a talajban, a felszínre törő termőtestek ezért gyakran kör alakban mutatkoznak meg. Ezt nevezzük boszorkánygyűrűnek, amely több méter átmérőjű is lehet. Vannak évelő fajok, melyek micéliuma télen nem pusztul el.

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

A gomba egyedfejlődési ciklusa a spórából indul. Ebből ún. elsődleges haploid hifák hajtanak ki, amelyek egy sejtmagot tartalmaznak. A különböző eredetű primer hifák végsejtjei összeolvadnak (ivaros esemény), melynek során azonban csak a citoplazma olvad össze, a sejtmagok nem egyesülnek. Ennek eredményeként két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) sejt keletkezik. Ennek osztódásával fejlődik a magpáros, ún. másodlagos micélium, amelynek minden sejtjében két sejtmag van, és amely a bazídiumos gombák vegetatív testét alkotja. Ez több (akár harminc-ötven) évig is élhet a talajban.

A másodlagos micéliumon a termőtestek fejlődése külső (környezeti) és belső (hormonális) tényezők hatására kezdődik meg. A termőréteg bazídiumai a magpáros hifák végsejtjéből jönnek létre. Bennük történik meg a hosszú ideig egymás mellett élő sejtmagok egyesülése. A sejtmagok egyesülésével kialakult sejt a „zigóta”. A sejt ezzel bazídiummá alakult át, melynek sejtmagja ezt követően meiózissal négy sejtmagot hoz létre. Ezek lesznek a bazídiospórák sejtmagjai, melyek a bazídium négy kesztyűujjszerű nyúlványába vándorolnak. Itt alakul ki vastag, külső spórafaluk. Ezután az érett bazídiospórák leválnak nyelükről és lehullanak.

A gombák szaporodásának különlegessége az itt ismertetett folyamat, amelyben a hifa sejtek ivaros egyesülését időben és térben elkülönülve, csak jóval később, esetleg évek múlva követi a sejtmagok egyesülése. Ilyen folyamatot az élővilágon belül csak a gombáknál ismerünk.

Hirdetés

A gombamérgezésről

Gyilkos galóca típusú mérgezésről, a sejtmérgezésről. A gyilkos galóca közepesen nagy termetű, tönkjén lelógó gallér és jól fejlett bocskor van. Lemezei fehérek. Húsa fehér és nem változik. A kalap színe zöld vagy barnászöld árnyalatú. Fiatalabb példányait könnyű összetéveszteni az erdőszéli csiperkével, azonban a csiperkének rózsaszínűből megfeketedő lemezei vannak, bocskora nincsen. Csak olyan gombát szabad elfogyasztani, amiről gombaszakértő megállapította, hogy ehető, illetve, ha megbízható helyről pl. üzletből származik.

Ezek a gombamérgek főleg a májat, ill. a vesét és az agyat támadják meg. A mérgezés tünetei: Jellemző, hogy a gombafogyasztás után hosszú ideig nincs semmiféle tünet. A lappangási idő átlag 12 óra. Ezután hirtelen jelentkezik a hányás és a hasmenés. A hányásra jellemző, hogy csillapíthatatlan, bármilyen italt adunk a mérgezettnek kihányja. A hasmenés megállíthatatlan, a széklet vizenyős, nyálkás. Szájon és végbélen át a szervezet több liter folyadékot veszít, emiatt a test kiszárad, a keringés összeomlik, a legtöbb esetben bekövetkezik a halál. Az életben maradottakon látszólagos javulás áll be, de csakhamar bekövetkezik a második, végső szakasz, a májpusztulással járó hepatikus kóma, amely még kórházban is alig kezelhető.

Erdőszéli csiperke Gyilkos galóca

spóratartó lemezek

fiatalokon rózsaszín, később barna fehér

gallér

van

van

bocskor nincs

van

kalap fehér

piszkos fehér, gyakran zöldes