A gombák

Gombák főbb jellemzői

A gombák sem az állat– sem a növényvilághoz nem tartoznak, önálló szerveződési formák. Törzsfejlődési tekintetben is függetlenek, valószínű, hogy az ősi eukarióta sejtből párhuzamosan fejlődtek ki a növények, az állatok, és a gombák. Önálló fejlődési vonalba tartozásukat több tulajdonságuk is alátámasztja. Az állatokhoz hasonlóan kizárólag heterotrófok, de sejtjeiket sejtfal határolja. Sejtfalukat szilárdító anyag a kitin, nem pedig cellulóz, mint a növényeknek. Testüket sokmagvú gombafonalak (hifák) építik fel, amelyek szövedéket (micéliumot) alkotnak, szöveteik nincsenek. Növényekre emlékeztető sajátoságuk, hogy spórákkal szaporodnak. A gombákat jelenleg 2 országba soroljuk:

• az egysejtű nyálkagombákat az egysejtű eukarióták közé,
• a többsejtű formákat a gombák országába.

Szerveződés

• A primitívebbek egysejtűek (nyálkagombák),
• a fejlettebbek többsejtűek.

A többsejtűek telepes – álszövetes – szerveződésűek, ahol a sejtek még kevéssé specializáltak. A gombatelep fonalas szerkezetű, ahol a sejtek hosszú láncokat alkotnak (amely lehet több méteres is). Az így létrejött képződmény a gombafonál, idegen szóval a hifa. A gombafonalak összessége a gombaszövedék – nem szövet!- vagy micélium. A fejlettebb – pl. kalapos gombák – gombák teste gyakran két részre osztható:

• tenyésztest, amely a talajban, a fában, stb. rejtve él.
• termőtest, amely a tenyésztestből fejlődik ki kedvező körülmények között, szaporítósejteket spórákat termel.

A tenyésztest az önfenntartás szerve, a termőtest a szaporítás szerve, amely a szaporító hifákat tartalmazza az ivartalan szaporító sejtekkel, a spórákkal.

Sejtfelépítés

Az egyszerűbb felépítésű, ősi egysejtű fajoknál a sejt csupasz, azaz sejtfal nincs, a fejlettebbeknél a sejtet sejtfal veszi körül, amelynek anyaga kitin (egyes csoportokban lehet cellulóz). A sejtfalon belül a sejthártya, azon belül a citoplazma helyezkedik el. A sejtekben membránnal határolt sejtmag található. A gombákban színtestek, színanyagok nincsenek, így fotoszintézisre, autotróf életmódra képtelenek, azaz heterotrófok. Ennek megfelelően tartalék tápanyaguk zsír.

Szaporodás

Többnyire bonyolult, többféle formája ismert.

1. Vegetatív Ennek az a lényege, hogy szaporítósejtek nem jönnek létre, a gombatelep egyszerűen kettészakad, és a különvált részek önálló életet kezdenek.
2. Ivartalan Ivarsejtek nem jönnek létre, a szaporodás ivartalan szaporítósejtekkel, ún. spórákkal történik. A spórák ellenálló tokba zárt nyugvó ivartalan szaporító sejtek, több évig is életképesek. A spórák haploid sejtek, számfelező sejtosztódással, meiózissal keletkeznek.
3. Ivaros Az ivaros szaporodás részleteiben alapvető különbségek mutatkoznak az egyes csoportok között, de még a csoportokon belül is jelentős eltérések lehetnek. Általában, mint az élővilágban, ebben az esetben is létrejöhet – bár nem minden esetben – két eltérő ivarjellegű haploid szaporítósejt, általában a kisebbet, a mozgékonyat hímivarsejtnek, a nagyobbat a mozdulatlant petesejtnek nevezzük. A két ivarsejt egyesülését megtermékenyítésnek, az így létrejövő sejtet zigótának nevezzük. A zigóta sokszoros osztódással növekszik és létrehozza az új egyedet.

Életmód

Életük a vízhez, nedvességhez kötött:

• tápanyagaikat csak vizes oldatok formájában vehetik fel,
• szaporodásuk vízhez kötött. Anyagcseretípus szerint kemotrófok, azon belül heterotrófok, azaz szerves anyagot vesznek fel.

Életmód szerint a gombákat tovább csoportosítjuk:

1. Szaprofitonok Korhadékbontók, amelyek főleg savas talajokban az elhalt szervezetekből származó szerves anyagokkal táplálkoznak. Ezzel megakadályozzák, hogy a természetben nagyobb mennyiségű szerves törmelék halmozódjon fel. Az elhalt élőlények lebontásával lehetővé teszik az anyagok újrafelhasználását. A szerves anyagokat visszaalakítják szervetlen anyagokká, azaz mineralizálják a vegyületeket, amivel az autotróf szervezetek számára tápanyagokat biztosítanak.A bomlás lehet • korhadás, ha aerob körülmények között zajlik, • rothadás, ha anaerob körülmények mellett mennek végbe a lebontó folyamatok.
2. Szimbióták a) Fejlettebb növényekkel ún. mikorrhizát alkotnak. Ennek lényege, hogy a gombafonalak behatolva a gyökérbe segítik a növények tápanyag felvételét. Ennek fejében a gomba a növénytől kész szerves anyagot kap. Egyesek szerint az egyéves növények kivételével, a legtöbb növény mikorrhizás. b) Zuzmók felépítésében játszanak szerepet. Ebben az esetben gombák kék vagy zöldalgákkal élnek együtt
3. Paraziták A parazita gombák a gazdaszervezettől vonják el a szerves anyagokat. A növényeknek, az állatoknak és az embernek is vannak a gombák közé tartozó parazitái. Ilyen pl. peronoszpóra, rovarpenészek, Candida gombák, ill. az emberi bőrben élősködő fonalas gombák.

Előfordulás

Spóráik óriási számban teremnek és a széllel, vízzel, rovarokkal a világ minden tájára elkerülnek, ezért az egész földön megtalálhatók.

Fontosabb csoportjaik

Egyéb gombák

• nyálka- és
• moszatgombák

Valódi gombák

• tömlősgombák
• bazídiumos gombák

Nyálkagombák

Egyszerű felépítésű, ősi típusú gombák. Fejlődéstörténetileg a legősibb szervezettségű eukariótákhoz tartoznak, leginkább az állati jellegű állábas amőba-félékhez állnak legközelebb, ezért az egysejtű eukarióták országába soroljuk őket. A sejtek csupaszak, sejtfal nincs. Egysejtű formáik állábakkal amőbaszerűen mozogni képesek. A sejtek kezdetben egymagvúak, majd felkeresik egymást, összeolvadva sokmagvú plazmatömeget hoznak létre, melynek a neve plazmódium. A plazmódiumok mérete elérheti olykor a 1.5 négyzetmétert. Lehetnek szaprofiták, melyek nyirkos erdei talajon, árnyékos fakérgen, lehullott faleveleken, korhadó növényi részeken élnek. Ilyen pl. a kakukknyál, amely fűszálakon, leveleken, nyálkás plazmacsomót hoz létre. A továbbiakban tárgyalt fajoknak plazmódiumuk, amőba alakjuk nincs. Van sejtfaluk, mely jellemzően kitinből áll. Testüket hifák, ill. micélium alkotják.

Moszatgombák

A moszatgombák közé olyan fonalas moszatokat sorolunk, amelyek elvesztették színanyagaikat, és így a fotoszintézis képességét, áttértek a heterotróf életmódra. Sejtfalukban – hasonlóan a növényekhez – cellulóz található, ami a valódi gombák között nem fordul elő.

Peronoszpórák

Paraziták, gazdaságilag igen jelentős károkat idéznek elő. A szőlőperonoszpóra (szőlőragya) a szőlőlevélben, szárában, bogyóiban élősködik. Sokmagvú fonalai a gázcserenyílásokon keresztülhatolnak be a növény szövetei közé, és szívják el a sejtektől a szerves tápanyagokat.

Fejespenészek

Szaprofiták. Trágyán, rothadó gyümölcsökön, lekváron, nedves kenyéren, stb. tenyésznek. A hifák egyenletesen behálózzák a táplálékot és mélyen behatolnak abba. A telepből, egyes helyeken merőlegesen kiemelkedő hifák, a végükön gömbszerű spóratartókat viselnek

Valódi gombák

Van sejtfaluk, mely kitinből áll. Testüket hifák, ill. micélium alkotják.

Tömlősgombák

A törzsfejlődés magasabb fokán álló, fonalas gombák. Egy-két kivételtől eltekintve (pl. élesztő), a hifák gazdagon elágazva, változatos telepeket hoznak létre. Az osztály nevét onnan kapta, hogy a spóráik nyolcasával, a hifavégeken kialakuló tömlőben jönnek létre.

Sör- és borélesztő

A gyakorlati életben fontosak:

• bor-, sör-, szeszgyártás,
• fontos B-vitamin források.

Cukros oldatokban, erjedő mustban egyedül álló, vagy rövid láncokat alkotó sejteket figyelhetünk meg, ún. sarjadzó gombák. Az élesztők alkoholos erjedést idéznek elő: a cukrot etanollá és széndioxiddá alakítják át oxigén szegény környezetben. A borélesztő gombának több fajtája ismert. Ennek köszönhetően az azonos fajta szőlőből, azonos körülmények között különböző borok állíthatók elő. Az eltérés egyrészt a szesztartalom mennyiségében, másrészt az íz és zamatanyagokban is megnyilvánul. Az erjedésben más élesztők mellett baktériumok is részt vesznek. Ezek a miroorganizmusok kb. 15%-os alkoholt képesek előállítani, ennél töményebb oldatban elpusztulnak. A kereskedelemben árusított élesztő szeszélesztők préselt tömege. Tésztafélék elkészítésénél használják: az élesztők a tésztában található cukrot bontják alkoholra és széndioxidra, a keletkező széndioxid felfújja a tésztát, közben az alkohol elillan. Sok élesztő fontos gyógyhatású, mivel különféle B-vitaminokat tartalmaznak. A Candida albicans a széles körben elterjedt „Candida” sarjadzógombák osztályának a leggyakoribb faja. Normál körülmények között is megtalálható a szervezetben, a bél baktériumflórájának kontrollja alatt áll. A vastagbél hasznos baktériumflórája szabályozza a tápcsatornában letelepedett gombák szaporodását, de ha az károsodást szenved, akkor a bélben lévő gomba elszaporodik, elözönli a szervezetet. Szinte bárhol megtelepedhet (szájüregben, vastagbélben, húgyutakban, nemiszervekben), attól függően különböző megbetegedéseket, ill. tüneteket okozhat. A gombás fertőzést kísérő tünetek fő okozója a gombák által kibocsátott méreganyag.

Kannapenészfélék

Sok ismert penész tartozik a tömlősgombák közé.

• Fekete kannapenész

Nedves kenyéren, lekváron fekete penészbevonatot képeznek. Egyes fajaik (Aspergillus flavus) veszedelmes hőálló mérget, rákkeltő anyagot, aflatoxint termelnek, ezért kerülni kell a penészes ételek fogyasztását.

• Ecsetpenész

A P. notátum a penicillin nevű antibiotikumot termeli.

Lisztharmatgombák

Sok gazdasági növényen nagy kárt előidéző parazita gombák, a leveleken, szárakon, terméseken lisztszerű bevonatot képeznek.

• Szőlő lisztharmat: a lisztszerűen beszórt szőlőlevelek szélei felpenderednek, a levél jellegzetesen penészszagú. A leveleken kívül a fürtöket is pusztítja. Kénporozással védekezhetünk ellenük.

Monília gombák (alma, körte, szilva, kajszi, cseresznye, meggy) Gyümölcsrothadást, ág-, virágszáradást okoznak. Az elszáradt hajtásokon bársonyos sárga penésztelepek tűnnek fel. A fertőzött gyümölcsök előbb barnák, később teljesen elrothadnak, majd a héjon gyűrűszerű sárga penészgyepek keletkeznek. Paraziták, gazdasági kártevők.

Kucsmagombafélék

• Papsapkagomba
• Ehető kucsmagomba

Szarvasgombák

• Nyári és téli szarvasgomba: talajbani életmódra áttért gombák. Szimbionták, mikorrhizában élnek. Termőtestük zárt és a talajban nő. A spórák a termőtest szétesése után jutnak a szabadba. Termőhelyeit betanított sertésekkel, kutyákkal kutatják. Olyan a szaga, mint a nőstény disznónak, így hím disznókkal kerestetik.

Bazídiumos gombák

A legfejlettebb gombák tartoznak ide. Nevüket onnan kapták, hogy a szaporító hifafonalak vége bunkószerűen megvastagodik, s ezt a képződményt bazídiumnak nevezzük. A bazídiumok kis nyúlványain találjuk a spórákat, melyek száma 4 bazídiumonként. A primitív bazídiumos gombák kivételével a gombák telepe két részből áll:

• a föld alatti tenyésztestből,
• a föld feletti termőtestből.

A termőtest alakja igen változatos lehet:

• kéregszerű,
• kocsonyás (kocsonyagombák),
• tönkre, kalapra tagolódó,
• gumószerű.

A legismertebb a tönkre és kalapra tagolódó termőtest. A fejlődő termőtestet kezdetben egy hártya burkolja, ami növekedéskor szétszakad. E hártya maradványaként:

• a kalapon pikkelyeket,
• a tönkön gallért,
• a tönk alján bocskort találunk.

Egyes fajokon bocskort nem találunk, mivel a hártya a kalapot csupán a tönkkel kapcsolja össze. A kifejlett kalap alsó részén találhatók a bazídiumokban végződő spóraképző hifák, amelyek termőréteget alkotnak. A termőréteg szerkezete lehet:

• lemezes (csiperkék),
• csöves, ill. szivacsos (vargányák).

A bazídiumos gombák többsége virágos növények gyökereivel mikorrhizás kapcsolatban van.

Termőtestes bazídiumos gombák

Általában szaprofitonok cellulózbontó képességgel, ritkán élősködők. A korhadékbontók micéliuma sugarasan több méterre terjedhet a talajban, a felszínre törő termőtestek ezért gyakran kör alakban mutatkoznak meg. Ezt nevezzük boszorkánygyűrűnek, amely több méter átmérőjű is lehet. Vannak évelő fajok, melyek micéliuma télen nem pusztul el.

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

A gomba egyedfejlődési ciklusa a spórából indul. Ebből ún. elsődleges haploid hifák hajtanak ki, amelyek egy sejtmagot tartalmaznak. A különböző eredetű primer hifák végsejtjei összeolvadnak (ivaros esemény), melynek során azonban csak a citoplazma olvad össze, a sejtmagok nem egyesülnek. Ennek eredményeként két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) sejt keletkezik. Ennek osztódásával fejlődik a magpáros, ún. másodlagos micélium, amelynek minden sejtjében két sejtmag van, és amely a bazídiumos gombák vegetatív testét alkotja. Ez több (akár harminc-ötven) évig is élhet a talajban. A másodlagos micéliumon a termőtestek fejlődése külső (környezeti) és belső (hormonális) tényezők hatására kezdődik meg. A termőréteg bazídiumai a magpáros hifák végsejtjéből jönnek létre. Bennük történik meg a hosszú ideig egymás mellett élő sejtmagok egyesülése. A sejtmagok egyesülésével kialakult sejt a „zigóta”. A sejt ezzel bazídiummá alakult át, melynek sejtmagja ezt követően meiózissal négy sejtmagot hoz létre. Ezek lesznek a bazídiospórák sejtmagjai, melyek a bazídium négy kesztyűujjszerű nyúlványába vándorolnak. Itt alakul ki vastag, külső spórafaluk. Ezután az érett bazídiospórák leválnak nyelükről és lehullanak. A gombák szaporodásának különlegessége az itt ismertetett folyamat, amelyben a hifa sejtek ivaros egyesülését időben és térben elkülönülve, csak jóval később, esetleg évek múlva követi a sejtmagok egyesülése. Ilyen folyamatot az élővilágon belül csak a gombáknál ismerünk.

A gombamérgezésről

Gyilkos galóca típusú mérgezésről, a sejtmérgezésről. A gyilkos galóca közepesen nagy termetű, tönkjén lelógó gallér és jól fejlett bocskor van. Lemezei fehérek. Húsa fehér és nem változik. A kalap színe zöld vagy barnászöld árnyalatú. Fiatalabb példányait könnyű összetéveszteni az erdőszéli csiperkével, azonban a csiperkének rózsaszínűből megfeketedő lemezei vannak, bocskora nincsen. Csak olyan gombát szabad elfogyasztani, amiről gombaszakértő megállapította, hogy ehető, illetve, ha megbízható helyről pl. üzletből származik. Ezek a gombamérgek főleg a májat, ill. a vesét és az agyat támadják meg. A mérgezés tünetei: Jellemző, hogy a gombafogyasztás után hosszú ideig nincs semmiféle tünet. A lappangási idő átlag 12 óra. Ezután hirtelen jelentkezik a hányás és a hasmenés. A hányásra jellemző, hogy csillapíthatatlan, bármilyen italt adunk a mérgezettnek kihányja. A hasmenés megállíthatatlan, a széklet vizenyős, nyálkás. Szájon és végbélen át a szervezet több liter folyadékot veszít, emiatt a test kiszárad, a keringés összeomlik, a legtöbb esetben bekövetkezik a halál. Az életben maradottakon látszólagos javulás áll be, de csakhamar bekövetkezik a második, végső szakasz, a májpusztulással járó hepatikus kóma, amely még kórházban is alig kezelhető.

	Erdőszéli csiperke	Gyilkos galóca
spóratartó lemezek Lapozz a további részletekért 1 2 Hozzászólások Címkék: Biológiaegysejtűekgombagombáktöbbsejtűek Ezek is érdekelhetnek még: A növényi szervek A növények szövetei Genetikai alapfogalmak Madarak testfelépítése Keresés Kedvenc tételeid Még nem vettél fel tételt a kedvencek közé. Belépés Regisztráció Facebook belépés Google belépés vagy Belépés Felhasználónév vagy Email Jelszó BELÉPÉS Elfelejtetted a jelszavad? Facebook belépés Google belépés vagy Regisztráció Felhasználónév Email Jelszó Jelszó megerősítése Feliratkozás a hírlevelünkre Megismertem és elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót REGISZTRÁCIÓ Iratkozz fel hírlevelünkre Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról! Elolvastam és elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót Sikeres feliratkozás Valami hiba történt!