MYRTILL ÉS DAPHNE
MYRTILL ÉS DAPHNE – Vörösmarty Mihály
MYRTILL
Mit tekingetsz csábító szemeddel
Csalfa Daphne, mit mosolygsz hiába:
Myrtill szíve többé nem szeret.
DAPHNE
Büszke, hát te hitted, hogy szeretlek?
Rég gyülöllek, mint a tél unalmát,
Mint kezén a bús rab láncait.
MYRTILL
Én is úgy gyülöllek, csalfa Daphne,
Mint te gyülölsz, s messze távozom most,
Hogy kerűljem gyűlölt képedet.
DAPHNE
Én is messze távozom tetőled,
Hogy ne láthass többé, büszke Myrtill,
Hogy ne lássam gyűlölt képedet.
MYRTILL
Láttam Argos kék szemű leányát,
Szép Melissát, most a bujdosóban
Föltalálom őt s jobb éltemet.
DAPHNE
Hítt gyakorta a kegyes Dametas,
Egy szép szőke gyermek, hítt gyakorta:
Még nem mentem, mostan elmegyek.
Daphne! Daphne! –
DAPHNE
Hagyj el.
MYRTILL
Ó ne hajts el.
Én hazudtam néked.
DAPHNE
Mért hazudtál?
Most lakolj meg, hagyj el engemet.
MYRTILL
Ah megcsaltak…
DAPHNE
Miért hivél szavoknak?
MYRTILL
Daphne, légy szelídebb!
DAPHNE
Légy vigyázóbb…
Daphne híved, nem volt hitszegő.
Görbő, 1823