(MÉRT HAGYTÁL EGYEDŰL…)

(MÉRT HAGYTÁL EGYEDŰL…) – Vörösmarty Mihály

Mért hagytál egyedűl, testvér, e puszta világban,
     Hol megdermed a szív s végre kifárad az ész.
Nélküled én most két életnek hordom igáját:
     Gyászodon a tiedet, lelkemen a magamét.

Baracska, 1851