(KÉNYE SZERÉNT…) 1 perc olvasás (KÉNYE SZERÉNT…) – Vörösmarty Mihály Kénye szerént széljel dühödő szél hajtja vitorlám, Szerte ragad, nincs már állapodásra helyem, Már a vad Sirenek zaj alatt lesekődve csikorgó Zúgással fogokat dúlva toromra fenik. Pest, 1817 Hozzászólások Ezek is érdekelhetnek még:ÓDÁKCsongor és TündeHetedik énekÖtödik felvonás