(KÉNYE SZERÉNT…)

(KÉNYE SZERÉNT…) – Vörösmarty Mihály

Kénye szerént széljel dühödő szél hajtja vitorlám,
     Szerte ragad, nincs már állapodásra helyem,
Már a vad Sirenek zaj alatt lesekődve csikorgó
     Zúgással fogokat dúlva toromra fenik.

Pest, 1817