AZ ELMARADÓK

AZ ELMARADÓK – Vörösmarty Mihály

Egy fészket ismerék,
Három szinűt:
Benn váltva három szép
Madárka űlt.

Sok szem repűle fel,
Sok szív örült,
Mely láthatásokon
Megédenült.

Oly bájos, oly derűlt
Tekintetök:
Az est örömtelen
Volt nélkülök.

A fészek most üres:
A szem komor,
S a hűlt szivekre száll
Csendes szomor.

Hová vesztéd, oh est,
Szépségidet?
Ha ők is hűtlenek,
Ki lesz hived?

1838. január