(AKI HAZÁJÁNAK…)
(AKI HAZÁJÁNAK…) – Vörösmarty Mihály
Aki Hazájának kívánván hű fia lenni,
Érte dühös harcban vérrel elázva fetreng,
Vagy más hasznokat hajt, izzad köz Honja javáért,
Örvendhet, mert már célja jutalmat ajánl.
Boldog az a gyermek, kinek Atyja után maradott nyáj
Tér mezején legelész, s járja tulajdon aklát.
Kit szent csendesség táplál nyúgalmas ölében,
Boldog, ez életnek mert nem is hallja zaját.
Boldog az is, kinek Ősei termő földeket hagytak,
Melyeket ő vígan szántogat ökreivel.
Mégis boldogb az, kit lelki tulajdoni, s a rény
Táplálván nem ereszt vég hanyatlásra soha.
Erre tehát törekedni, ezért fáradnia illik,
Aki szerencsésebb életet élni ohajt.
A rény jó hazafit táplál, nem győzi meg aztat
Semmi kevélységnek bájkecse, semmi veszély.
Pest, 1817