Bartha végórája

Bartha végórája – Vajda János

„Föld alá hát fáradt tagok!
Nem élek, de nem is halok
Koldusok módjára.
Ahol eddig király voltam,
Hadd legyek hát még az ottan
Egyszer – utójára!”

Lear király vén már a trónra,
De ifju a szinész – újra;
És oly igaz minden.
Haj! a szerep megvalósul,
„Hallja hálátlan fiúktul:
Vén iszák! – le innen!”

Súgnak még a vén királynak,
Haszontalan… a drámának
Vége van már épen…
Szó szereppel a pokolba!
Két nehéz könny mind elmondja
Bágyadó szemében.

Vén a szinész úra…! tántorg
Hazafelé… „adjatok bort!”
Senki, aki adja!
Mostan osztják birodalmát.
Nincs idő, hogy látogassák, –
Mindegy – nem óhajtja.

Vele van egy gondolatja,
Nincs egyedül – ezt forgatja…
Ő nem olyan árva;
A hálátlan magzatokat
Feledi: e hű gondolat
Szemét majd bezárja.

„Mit nekem már – mutassátok
Szinpadon – komédiások
Lear királyt miattam…
Csak engemet játsszatok ki –
Ti árnyékok – a valódi
Lear király én voltam!”

– Egy kis apród (a szerhordár)
Szobájában föl-alá jár.
„Fiú, a sarokba!
Nagy dolog történik itten,
Jelentsd meg, hogy »Csöndes minden…«”
Lőn, ahogy gondolta.