Hirdetés

SZATÍRA-PÁLYÁZAT

3 perc olvasás

SZATÍRA-PÁLYÁZAT – Tóth Árpád

Most jön szépen, csendesen, biztosan
Az ugorka-szezon,
Amikor élni nagyon unalmas,
S meghalni viszont rezon.
Első jele ennek,
Mondhatnám úgy is, hogy első fecskéje
A Csokonai-kör pályázata
Szatírára,
Melynek háromszáz kroncsi lesz az ára,
S viszont nem lesz irodalmi becskéje.

Most majd a nálunk található
Nagy írók
Egész nyáron körmölni fognak,
Ha erre gondolok, sírok,
S a könnyeim úgy potyognak,
Oly bájjal, mint a
Szávay Gyula humort író tollából
Az elkeseredett tinta.

Pedig t. közönség, megsúgom önnek,
Hogy felesleges ez a szép pályázat,
Mert akik megérdemlik a díjat,
Azok máris pályáztak.
Pályázott például kitűnő Szávaynk
V.H.O.Sz.-elnöki minőségben,
Mert beleszatírázott szépen
A nagyváradi újságírók belébe,
Megokolván, hogy a váradi sztrájknál
Közbe miért nem lépe –
Hát egyszerűen azért, mert nem küldtek
Deputációt elébe.

S tudni méltóztatnak még azt is tán,
Hogy egy másik nagy író,
Na ja, az a Géczy István,
Az is írt egy szatírát a múltkor,
A drága!
– Nemzetes asszony szerepelt abban,
Szép zsinóros barchet-nadrágba,
Nagyon jól benne volt a darabban
A népszínműi műfaj szatírája.

S szép szatírát szerzett a tisztelt mester,
A harmadik nagy író,
Kit homlokon csókolni a múzsa restell,
S akit, ha nem csal a memóriám,
Gyan Thulának hívnak talán,
S akinek az az eredetisége,
Hogy bele tudja írni egy regénybe
A helyesírás egész szatíráját.

De a szatíra-írói pályát
Legszebben mégis K. Tóth Miska járja,
Felhívjuk a Csokonai-kör figyelmét
Az ő korszakos alakjára.
Ha a kör érdemei elaggnak,
S fel akarják frissítni őket,
Csak válasszák őt meg
Választmányi tagnak.

Ő az iskolai könyvajándékozást
Figurázta ki,
Oly módon, hogy ajándékul
A Magyar Siont rázta ki.
Vagyis egy oly könyvet,
Egy oly könnyed,
Gyereknek való olvasnivalót,
Amit a raktáron már beszőtt a pók,
S ami úgy hemzseg a vonzó bájtul,
Hogy ha olvassa valaki,
Hát elájul,
Vagy fülig reped a szája
Az ásítástul.

Nagyon szép jutalmat érdemel ezért
K. Tóth Miska,
A szatíra-szerző hamiska,
Amért ennyi kultúrbölcseség
Rekedt beléje,
Adjunk neki is,
Bármibe kerül is,
Félre zsugoriság és félre gond,
Egy díszpéldányban
Díszpókhálós és dísz avas
Magyar Siont.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!