Ó, MINDEN MILY SZÉP…
Ó, MINDEN MILY SZÉP… – Tóth Árpád
Ó, minden mily szép s milyen közönyös,
Fekete fenyvek s bíbor horizont
S a messzi, szédült-messzi csillagok.
Hirdetés
És most magamban búsan forgatom
A magam zűrös és borús világát,
Melyben a bánat bús fenyője gyászol,
S lemondás fátyla, ködből lenge gyolcs,
Kötözi vágyam vérző horizontját,
S a halál ezer őrült gondolatja
Földobva bús egére csillagoknak…
