Hirdetés

Ó, FELHŐK…

1 perc olvasás

Ó, FELHŐK… – Tóth Árpád

Ó, felhők, felhők, kóbor égi delnők,
Síró szemű nők, s könnyen tovatűnők,
Ó, hársak, hársak, erdőbéli társak,
Egyhelyben állók s mélán meditálók,

S hol üldögéltem s fáztam, ó, asztalom a kávéházban!
S te, kinek sokszor tűnődtem lángján,
Párnám mellett pislogó lámpám!…



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!