NAÍV VERSIKE A HÁZBÉRNEGYEDRŐL

NAÍV VERSIKE A HÁZBÉRNEGYEDRŐL – Tóth Árpád

Nincsen übercíher,
Azaz kabát felső,
De itt van, na, nincs itt?
A november – első!

És dohányom sincsen,
Se bankó; és se réz,
De itt van a derék
Házmesterné, Teréz.

Hetvennyolc kilóval
Bús ágyamhoz belejt,
És ilyen a mondat,
Mit hanyagul elejt:

Nemde tudni tetszik,
Ma járt le a negyed,
Másszon ki az ágyból,
És fizessen kegyed.

– Kimászok az ágyból,
Bemászok a pácba,
Csak ma lennél, Teréz,
Irgalmas apáca…

Légy gyöngéd, amikor
Két kézre pakolva,
Kidobsz a lakásból
A sárga pokolba.