NÁCIKA A KIVÁGOTT RUHÁBAN

NÁCIKA A KIVÁGOTT RUHÁBAN – Tóth Árpád

A pápa
Mostanába
A homlokára
Tolta merengve
A pápaszemét,
S szólt: Nincs a dolog sehogyse rendbe,
Elzengek hát egy rendeletben
Egy kis sületlen és keletlen
Pápa-zenét.
S ezt írta a pápa:
Az olyan ruha, amelyik ki van vágva
– Direkte közerkölcs-veszélyes.
Viseljenek a nők is csuhát!
Tehát
Helyes dolog és felettébb eszélyes
Lehúzni a nőkről a kivágott ruhát!
Nu hát!

Daz isz czu fil! – hördült fel Révi Náci,
Sóhajtva egy puhát,
– Ennyi fórt nem adhatok, pápa bácsi,
Most te hallgass el, most teneked ácsi,
Most én gyövök,
S célba lövök,
Belelövök a publikum hasába
Egy cikk-bombát,
Egy cikk-rondát,
S lefőzlek téged, drága pápa,
Mert direkt felöltözöm
Egy szép kivágott ruhába,
Hogy városomért dobogó
S bősz frázisoktól kotyogó
Keblemet mindenki lássa.

Így szólt a Nácika,
A drága, dühösz bácika,
S kezében, ajvé, suhogni kezdett
A csihi-puhi pálcika,
S konstatálta: láccik a,
Láccik a hatás,
A golyó, amit kilűttem,
A publikum hasába tényleg
Lyukat ás!
Ebbe a nagy lyukba,
A népszerűség-lyukba,
Addig gyönyörködött a Náci,
Addig bámult,
Mig végre is
Beleájult,
S így érte utol Nácit a blamázs,
Mert elfeledte a zord legény,
Hogy aki másnak lyukat ás,
Maga esik bele szegény,
Beledől a dugába,
A saját népszerűsége
Jól felfogott lyukába.

Mert így van az, uraim s hölgyeim,
Van, aki hazánk bércein s völgyein
Parcelláz, mint a jó Lichtblau papácska,
Van aztán, aki lapot alapít,
Publikumot a falhoz így lapít,
Mint teszem azt, a drága Gyan Thulácska.
Van olyan is, ki közgazdászi hévben
Üti a közt szörnyűmód képen,
Mint teszem azt, a dicső Szivadar.
S lám most Náci is ilyesmit akar:
Egy-két zajos vexir-vezércikkel
A közélet porondján elszántan dsiggel.
S köpköd ős szittya-módra,
Hogy a köpködő kaszinóba,
Mely néki okvetlen díszt ad,
Lehessen dísztag.
S ezért minden, minden hiába,
Akármit beszél a pápa,
Náci felöltözik szép kivágott ruhába,
Hogy városáért dobogó
S bősz frázisoktól kotyogó
Keblét mindenki lássa.