ELMÚLT AZ ÉLET…
ELMÚLT AZ ÉLET… – Tóth Árpád
Elmúlt az élet. Már mehetsz, te, jámbor
Lélek, pihenni, esti csillagok
Fényében künn a temetőn puhán forr
A messzi élet. Fenn az ég ragyog.
Hirdetés
De néked kedv és bú megfagyott.
Örök mosollyal ajkadon… csendbe
Fekszel hanyatt és édesen merengve.
Emlékszel még, hogy szólt a kántor
Bús basszusán…
És azután mindenki otthagyott…
