AZ ESTI FELHŐK…
AZ ESTI FELHŐK… – Tóth Árpád
Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté zsúfolódva áll,
Meghalt a nap…..
Hirdetés
Elmúlt. S csodálkozol: a szíved él.
A sóhaj megfeszíti bús kabátod,
Mint agg vitorlát édes, ifju szél.
És messzi partok enyhe rajzát látod.
Ajkad egy új, csodás igét keres,
Telit, zengőt, a régi szóknál szebbet,
Az esti felhő… hűvösebbet,
Talán ezt: ölj meg! tán ezt, hogy: szeress!
