A „KÖZÉRDEK” CÍMŰ VERSKÖTETBŐL

A „KÖZÉRDEK” CÍMŰ VERSKÖTETBŐL – Tóth Árpád

Révi Náci alanyi közköltő dalai

         A CSATORNA

Haj, csatorna, nagy csatorna
Főgyüjtő csatorna!
Amit érted elkövettem,
Gigászi nagy torna!

Belemásztam a beledbe,
Vesédet kiszedtem,
S a küzdelmet önzetlenül:
Közérdekből tettem!

A köz mégsem értette meg,
Hogy övé az „érdek”!
Hej, csatorna, nagy csatorna,
Mit ér a gigászi torna,
Amit tettem – érted!!…
Érted??!!…

           TIBET

Járok a tibeti pusztán,
Egyedül, búsan elhagyottan
És felszedem,
Amit a sok mandarin elhagy ottan!
Ó, mandarin! – was hat man darin,
Hogy a közért önzetlen harcol,
Ha meg nem értik,
S az ángya térgyit
Kapja a köztől csak jutalmul!

          NEMÓHOZ

Oh, jer, oh, jer a keblemre,
Nemo: te édes ideálom!
A küzdelmünk úgy nem lesz álom,
Ha benned párom megtalálom!
Te névtelen hős,
Te hős névtelen!
Minő csodát tettél velem!
Eddig a nők barátja voltam,
Lelkes, önzetlen feminista,
Most pedig, Nemo, te tetted ezt,
Vagyok törhetlen – neminista!