ÉPEN MINT A KAKAS…

ÉPEN MINT A KAKAS… – Tompa Mihály

Hogy országcímered jó nemzetem
Hármas halom s kereszt,
S nem inkább egy nagy taréjos kakas:
Mindig csudáltam ezt.
S gondoltam: vesd el azt a régi jelt,
S helyette ezt rakass:
Mert olyan vagy szerelmes nemzetem
Épen mint a kakas!

Arany paszomán ragyog melleden,
S fenn hordod a fejed;
És a csatározó kakaskodást
Mód nélkül szereted;
Sarkantyús nép vagy mindenek felett
S szükség, hogy jól mulass:
Egymást taréjon csípni emberűl,
Épen mint a kakas!

El-elkiáltod te is, hogy virad,
S a két szemed legott
Jólélekkel behunyva, álmaid
Nyugodtan folytatod.
A honfi szó kolompol ajkadon,
És mégis a magas
Kakasülő felé gebeszkedel,
Épen mint a kakas!

Igy volt biz a, szerelmes nemzetem,
Megvallva igazán:
De most látom hogy új élet s erő
Fejlett ki e hazán;
S jól jártál! – mert legfőbb kincsedhez oly
Közel járt már a vas;
S kappan lettél volna édes nemzetem,
Épen mint a kakas!