BAJNOKFŰ.

BAJNOKFŰ. – Tompa Mihály

Nagy mozgalom vagyon
A tónak környékén,
Sok virág és növény
Aggódván, remélvén.
Némely a más percre
Már csak alig várhat,
Mert mit az a perc hoz:
Öröm lesz, vagy bánat.

Diszben leggazdagabb
Virága a tónak,
– Ki ellenállt eddig
Sok hóditó szónak, –
Szeret már valakit,
Szeret valahára!
S a kijelentésre
Időt tűzött mára!

Tünődnek: ez a perc
Hozni vajh mi jót fog?
Kit a virág választ:
Melyikök a boldog?!
Ezért a mozgalom
A tónak környékén;
Sok virág és növény,
Aggódván, remélvén.

Pedig e virágról
Lemondhatnak bátran:
Mert az rájok sem néz
Ábrándos voltában!
Tele van regényes
Vággyal, képzelgéssel…
Fényes árnyat kerget,
Amelyet nem ér el!

Vannak körülötte
Szép ifjú virágok:
S kicsinyléssel gondol,
Megvetve néz rájok;
És a bajnokfűvet
Neveztetni hallván:
Ez a név, ez a kép
Rajong gondolatján.

Képzeleg: mily karcsú
S magas az alakja!
Illatos virággal,
Dus lombbal megrakja!
Ugy áll a többi közt
Mint egy deli bajnok…
,Ő legyen az enyém,
Ő érte sohajtok!’

És a tó növényi
Hogy szavait hallják,
Mind körébe gyülnek,
S van nagy hallgatagság…
De a választáson
Mindenik csak elhűl…
Nem közülök van az:
Idegen nemzetbűl…!

A boldog vőlegényt
Nem ösméri senki;
Nevéről nagyszerű
Virágnak kell lenni:
Utána mentek már,
S a tó várja félve:
Növényit homályba
Borítván szépsége!

Hah…! most megérkezett…
És… lesz nagy hahota,
Hitvány gizgaz jövén
Vőlegénykép oda…
A híres bajnokfű,
E törpe rosz káka!
Levele s galya sincs,
Nemhogy vón virága!

Megzudúl a nádas,
Locsog a tó habja:
Ki sokat válogat,
A selejtest kapja!
Ki nem néz érdemet
S többet ád a névre,
Érzeleg, képzeleg…
Bolonddá lesz végre!

A  kevély virágszál
Ekképen megjárta,
Maradt bús fejének
Hervadás és párta;
S bajnokfű, hol egykor
Érte olyan szégyen:
Ott áll, ott nyomorog
Most is a rétszélen.