A TÁVOZÓ UTÁN.
A TÁVOZÓ UTÁN. – Tompa Mihály
Oh bájos égi hölgy, kinek mosolya fény!
Kihajt a száraz ág ajkad lehelletén,
S fénnyé válik a köd, melybe szemed tekint…
Ah bájos égi hölgy, hová tünsz el megint?
Feléd tártuk karunk, szivünk fenn dobogott,
Midőn közel láttuk tündöklő homlokod!
Midőn közel hittük, miről rég álmodánk,
De a kép szétfoszolt, – köd s éj borult reánk!
Jösz s eltűnsz hirtelen! Vétettünk ellened?
Mert a boldogságot nekünk nem engeded,
Hogy, – bár fogjuk kezed, – az oltárhoz vigyünk,
Megkötni ott veled örök, szoros frigyünk!
A szellőben, melynek jó illat jár nyomán,
Egünknek bíborán, földünknek bársonyán,
Sik téreken, miket dússá tesz a kalász
S fölséges bérceken – örömet nem találsz!
Mulatni nem kivánsz a sirhalmok felett,
Hová sok hű szivet szerelmed fektetett;
A holtak emléke s élők fájdalmai
Nem birnak-e hozzánk enyhitni, hajtani?
Hol vagy, tündér leány? tán itt rejlesz közel,
Szabad bércek között, miket felhő ölel;
Vagy át a tengeren nagy-messze elmenél,
Midőn itt a fákról lesárgult a levél?
Boldog nép s táj, ahol felverted sátorod!
A lét könnyű s szabad, a szív hő s bátor ott,
Harsogják nevedet folyam, völgy és orom,
S örök tűz ég hiven őrzött oltárodon!
Oh, mi vágyunk is utánad tévelyeg…
– Mint nyugvó nap felé mennek a fellegek,
Megkóstolnánk érted kínt, bujdosást, halált…
A sors, birásoddal, hajh mégis meg nem áld!
Büvös tündér-leány, fordulj ismét felénk!
Ha még egyszer téged keblünkhöz ölelénk,
Ha még egyszer minket hév ajkad csókola:
Oh, el nem bocsátunk többé soha… soha!
Jegyzetek
1. L. a »Látogatás urambátyámnál« hasonló sorait [VISSZA]
2.
3. Az »Életem« korábbi fogalmazásában még ez a versszak következett:
4.
5. Itt még ez a versszak következett:
6.
7. Korábbi megfogalmazásban:
8.
9.
10. A korábbi szövegben itt még ez a versszak jött:
11.
12. Korábbi fogalmazásban itt ez a két versszak jött:
13.
14.
15.
16. E két éneket Tompa imakönyvébe, az »Olajág«-ba is fölvette, több változtatással és toldással. L. ott. [VISSZA]
17.
18.
19.
20. Az Irodalomtörténeti Közlemények 1932. évfolyamában közreadta Gulyás József. [VISSZA]
21.
22. A sor korábbi változata:
23.
24. A korábbi változatban még e versszak is olvasható volt:
25. Az utolsó versszak korábban így hangzott.
26. A végstrófa két utolsó sora eredetileg ez volt:
27. A versszak 3. és 6. sora korábban így szólt:
28. A verset az
29. Az Irodalomtörténeti Közlemények 1922. évfolyamában közreadta Harsányi István. [VISSZA]
30. Az Irodalomtörténeti Közlemények 1924. évfolyamában közreadta Császár Elemér [VISSZA]
