A PATAK.

A PATAK. – Tompa Mihály

Szeretet s hév nincs anyámban;
Amint a világra szűl:
Érzéketlen kebeléről
Eltaszít kegyetlenűl.

Siró gyermek, gyenge árva
Kezdem vándor-útamat,
S oda, honnan elszakadtam,
Visszatérnem nem szabad;

Csak tévelygek, bolygok, – a sors
Zordon sziklák közt vezet,
Melyeken vergődni hallom
A rohanó szélveszet.

A bokornak van nyugalma,
Mikor lombja sem remeg;
A szellők is megpihennek,
Mint a játszó gyermekek:

Meleg fészkén a madárka
Éjszakára meglapul;
Virág szunnyad szembehunyva;
Mig a hő nap alkonyul:

Ah, de nékem megpihenni,
Hol szeretnék, nem lehet;
Sirva kezdem s zugolódva
Végzem, végzem éltemet;

Mély rideg tó von magához,
Hol elnyelnek a habok…
Mily élet ez!? szünet nélkül
Születek és meghalok!