Zökkenők

Zökkenők – Szabó Lőrinc

Mindez persze sok-sok esztendeig
eltartott; így volt évtizedekig,
s így van ma is, ez a gyors varázs
– és a még gyorsabb visszakapcsolás –
s épp ezért még ma is érezhető
a beszédemben egy-egy zökkenő:
folyton szinte szétrobban a fejem,
s úgy rakom össze, mesterségesen,
a részeit: rá-rácsodálkozom
valamire és elszórakozom –
s visszaérkezem: hol is hagytam el?
(…Volt már, hogy, kész verset olvasva fel,
díszben, mondjuk, az Akadémián,
egyszer csak észrevettem: szól a szám,
de a szöveggel párhuzamosan
egész másutt jár kalandor agyam:
elrémültem: Úristen, mi lesz itt?! –
Nem lett baj… Bennem sok ember lakik!)