Tűzvész
Tűzvész – Szabó Lőrinc
Tűzvész… „Anyuka!”… A belső szobát
láng zúgja be, haragos, sárga láng,
a padlón a tört lámpa, iszonyú
sikoltozás, öt helyt egyszerre gyúl
szék, függöny, asztal, fel a plafonig
csapja ujjongó, égő karjait
a szétfolyt petróleum… „Anyuka!”…
„Térdepelj le s imádkozz!”… Bárhova
nézek, tűz, tűz… Két hugom felriad…
„Miatyánk isten…” Nagy pokrócokat
látok zuhanni, anyám ügyesen
fojtja a tüzet, alul kezdve, lenn,
a fészkénél… „Ki vagy a…” Amily hamar
jött a vész, úgy múlt… Vége! Semmi baj!
Még szemünkben a lobogó rémület.
Tapossuk, húzzuk a vizes szőnyeget.
Állunk. „Szenteltessék meg…” És ülünk.
Éjfélig imádkozunk, reszketünk.