Hirdetés

Tovább

1 perc olvasás

Tovább – Szabó Lőrinc

Megkönnyebbűltem. A karonfogott,
pokrócbacsavart, rummal itatott
négy gyerek élt hát – a részleteket
később tudtuk meg -: egyik sem beteg,
sőt, ime, mind a lábán megy haza!…
Mehetek én is… De a Katlan, a
nagy káprázat, s a másik, a Patak
a szépnevű? – Óh, boldog iszonyat!
Mit tegyek? A rém nem nyelt senkit el,
de azért megvan, ott van, s látni kell,
látnom kell: még ma: ha már itt vagyok,
ki kell bírnom ezt a kis darabot,
a kis utat a kongó Gödörig,
ami hátra van!… Poklok lángjait
láttam egy Kondér alatt, s jegeket,
szakadékot, bíbor örvényeket,
és zöld Vadászt, amint kürtjébe fúj…
S kacsáztam tovább, lankadatlanúl.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!