Timon

Timon – Szabó Lőrinc

Timon vagyok, az embergyűlölő.
Vagy csak voltam az? Mult, Jelen, Jövő,
gyaláztalak, Irígység, Kapzsiság?
Hozsánna most! Vak Erő, Butaság,
porig hajtom, peccavi, fejemet,
szent szobrotoknál, őrült Istenek!
Le az álarcot, bőgő Bikafej:
csalogány vagy! Így, látva, tudva, kell
magasztalniuk, ez az igazi!
Tehetség, elnyom a nagy? A kicsi
még jobban! az gyűlöl csak! Valaha,
hogy embernek ember a farkasa,
borzasztott a fecsegő költemény.
Ki lesz, kérdeztem akkor, az enyém?
Most egész falka dicsekszik vele!
Bűnöm vezeklem. Bitorlók, ide,
felszentellek, én, a megtért, a pap!…
S te, gaz Szokratesz, idd ki poharad!