Szökevény léghajós

Szökevény léghajós – Szabó Lőrinc

Mióta Pesten éltem, Debrecen
alig érdekelt. Első szerelem?
Kopott az emlék; s még feszélyezett,
hisz úgy éreztem, vereségemet
tartotta nyilván. Hajnalka hugom
örökölte könyveimet; nagyon
sokat köhögött. Csak ő s anyuka
járt fel hozzánk (már nős voltam). Apa
került; én is őt. Az egész család
messze volt, mint egy elsüllyedt világ,
a konzervativok, a papiak,
a falusiak, gáborjániak,
kivéve a tiszabecsi Mihályt:
ő figyelt rám és büszkén gratulált
az első munkáimhoz. Szökevény
léghajóst, az új, a jövő, a fény
vitt, sodort, s azt hittem, a multba nem
csábíthat vissza többé semmi sem.