Hirdetés

Sorsok és nézők

1 perc olvasás

Sorsok és nézők – Szabó Lőrinc

Őrségen. Erdő. Éj, koromsötét.
Iszap az agyad és keserüség.
Amit te tudtál, az itt semmi se!
Húz, lehúz az éj tengerfeneke.
Menetoszlopban. Éj, koromsötét.
Agyad csupa láz és keserüség.
Irtózatos erő nyom lefele.
Magad vagy az éj tengerfeneke!
Robot, új robot. Éj, koromsötét.
Agyad villáma kotorja az ég
magasságait, kitör, visszahull,
s a rengő tenger megint rád borúl. –
Miért? S meddig még? Mi dobott ide?
Mert húsz éve is, fulladj újra te?!
Hány szabadúl, az ügyese!… De csitt,
mit tudod, sorsa mást hogyan merít?!
Sok az örvény és sok a csapda, mély…
„Idegen ész csak küszöbünkig ér!”


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!