Pokol

Pokol – Szabó Lőrinc

Mitől féltem? A vizsgától. Amit
veszthetek, attól. Hátha letörik
szegény kis szárnyam? Hogy csalódni ne
kelljen, mindig szerényre, kicsire
srófoltam a lángom, de ez csak a
rejtekezés ijedt mozdulata
lehetett, hisz, mihelyt egy kis szelet
kapott, a parázs vad lobot vetett,
ijesztőt, telhetetlent. Ahogy a
testi vágy egykor, úgy dúlt a csata
bennem, a sóvár kishitűeké,
úgy vitt most a szerkesztőség felé:
„Félsz?” Nem! „Dehogynem: csak szégyelled a
gyöngeségedet!” Éppoly tétova
voltam most is, s ahogy, mint lelki rom,
vacogtam a Vilmos császár uton,
megváltás volt, ha simulva, puhán,
kivitt poklomból egy-egy utcalány.