„Mi vagyok én?”

„Mi vagyok én?” – Szabó Lőrinc

Pfuj, nevetség! – folytattam iszonyú
dühben, szégyenben. – A ti nyomorú
éneketekkel kábítsam magam?
lantotokkal, mitekkel? Komolyan
hihették bármily vezéreitek,
hogy érdekel a hízelgésetek,
sőt, hogy elvárom, én parancsolom,
s kegyemet is úgy adom, nem adom,
ahogy ti hálálkodtok? Micsoda
szemtelenség, mily sértő babona
azt hinni, hogy aki mindent alkotott,
az Örök Szellem tiáltalatok
magát kívánja tömjénezni?! Mi
volnék én, ha ez igaz lenne, ti
porszemnél is porszemebb porszemek,
ti, perc bolhái, vakság s őrület:
mi vagyok én? Felelj, bősz butaság:
tieteknél is szörnyűbb hiuság?