Hirdetés

Három lélek

1 perc olvasás

Három lélek – Szabó Lőrinc

Pezsdült lassan az osztály élete
s vele az enyém; de szinte sose
tudtam, ki vagyok, s mit teszek, s miért.
Egyik lelkem a valóságban élt,
tevékenyen, ahogy a többiek,
vígan jött-ment, játszott, verekedett,
úgyhogy néha csak bámultam: Ki ez,
s mi közöm hozzá?… Óh, mert semmihez,
semmi földihez nem volt még köze
másik lelkemnek. Annak, akibe
oly könnyen átszenderűlt ez (ez az
első, a testi): Az csöndes, csupasz,
s magányos volt, tétlen álmodozó!…
De bármit bármelyik, többnyire jó
volt, amit tett, míg külön tette, míg
mintegy magától – csak a harmadik
vált szégyenemre: az az állapot,
melyben a gyors átmenet dadogott.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!