Daróci Erzsi

Daróci Erzsi – Szabó Lőrinc

Daróci Erzsi szép, bogárszemű
parasztlány volt, öt évig drága, hű
cselédünk: mindnyájunkat szeretett,
négy testvért, de legjobban engemet.
Ha indult, már repestem, hogy vigyen,
hallom anyámtól, s ő türelmesen
hordozott egész nap ide-oda,
s csókolt, ha azt hitték, hogy a fia
vagyok: egy volt az arcunk, s én sose
jöttem le a karjáról. „A neje?” –
kérdezték, ha táskát vittük a
vasútra apámnak. S: – „Ez a maga
része” – bókolt a hentes amikor
húst vettük – „ez meg” – és félkiló
májat csapott papírba – „ez meg a
bogárszemű fiáé!”… Micsoda
varázskört zárhattunk, Erzsi meg én?…
Tíz év múlva kútba ugrott szegény.