Buddhista pokol
Buddhista pokol – Szabó Lőrinc
Cérna-ormánya s nagy feje mögött
szinte nyak nélkül nőtt, gömbölyödött,
dagadt égnek az óriási hát,
s a kövér has alatt négy pici láb
próbált tipegni. Kétségbeesett
mohósággal szakadatlan evett
a roppant Szörny. „Hiúságod, szegény,
ez az eleven pokol”, szólt felém
fordulva Buddha, „s íme, láthatod,
mit kell, mennyit kell szenvednie, hogy
kielégüljön!” Orr s íny ingere
volt köröttünk a világ, csemege,
húsok, méz, tejszín s nektár tavai
s kalács-rétek: s e gazdag, édeni
tájat szürcsölve sírva szuszogott
a hegynagy Állat: láttam, hogy mozog
ormánya, az a kis szívó fonál,
s annak legvégén a tűfoknyi száj.