A természetes csoda

A természetes csoda – Szabó Lőrinc

De csak egy percig, egy pillanatig
állt el a szívem… Mért ne? Itt lakik –
neki is kell valahol laknia!
Mindjárt természetes lett a csoda.
S hogy ékszerész, s hogy nem ámuldozott
senki a dolgon, meg is nyugtatott:
utóvégre más is lehetne, ő,
az Óriás, mondjuk: emberevő…
Viszont Gulliver is jó volt, szelíd…
Belestem a boltba; segédeit
láttam csupán… Vártam egy kicsit: a
túlsó oldal nagy palotasora
felett nem lép-e át?… Vállam, nyakam
szinte görbűlt, elképzelve, hogyan
búvik majd az üzletbe… Sajnos, ő
késett, s engem sürgetett az idő:
vissza-visszabámulva, égi vak,
vittem hát tovább csomagjaimat.