Hirdetés

A jövő lidércei

1 perc olvasás

A jövő lidércei – Szabó Lőrinc

De ez még messze volt, ez az idő.
Szemeimben egyre szebb lett a nő.
– Ők fínomabbak – mondta valaki –
sok évezred nemesítette ki
ízlésüket, bőrüket, húsukat.
– Hát persze! – bólintottam; s hallgatag
lelkem lányokkal zendűlt, akiket
ismertem, s újak, ismeretlenek
jöttek hozzájuk, karcsúk, nemesek,
szőkék, feketék, barnák, vörösek,
földöntúliak és álmodozók,
tündérek, mese-illusztrációk,
s egy perc alatt újabb századokat
fínomultak, már olyan fínomak
voltak bennem, hogy az irtózatos:
eltünt belőlük minden, ami rossz,
de minden más is, ami emberi:
lobogtak a jövő lidércei.

Hirdetés

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!