Valaki álmodott…
Valaki álmodott… – Reményik Sándor
Valaki rólam nagyot álmodott,
Martírnak álmodott meg – engemet.
Ha így lett volna, – már rég nem cipelném
Törpén tovább a törpe éveket.
Hirdetés
Hamuszín hajnal… zord kaszárnyatér,
Egy modern Neugebäude – meglehet…
Most sorakozó… tompa gyászdobok
Visszhangozzák a végső ütemet.
Most zár csikordul… börtönajtó nyílik…
Nem engedem bekötni szememet.
Most – vezényszóra fölemelkedik
Négy puskacső, – és némán rámmered.
Most – egy utolsót kiáltok talán:
Erdély, az Isten maradjon Veled!
Aztán – piros vér, és fehér halál,
És zöld fű – békült poraim felett.
Ó, ismeretlen, naiv álmodó,
Ezt a víziót köszönöm neked.
