Pyrrhus
Pyrrhus – Reményik Sándor
Győztem… A véres nap lement,
Az izzó föld kihűl,
Messze mezőn húnyó parázs.
Győztem…
De szívem nem örül,
Dalra nem ver,
Körülöttem a végtelen világ
Romban, koromban, hamuban hever.
Hirdetés
Győztem, de megfáradt tagom
Továbbvonszolni mi se készt,
Csak az, hogy akarom.
És szívem nem örül,
Népem felét, jaj, derekabb felét
A keselyűknek hagytam étekül.
A Győzelem víg istenasszonya:
Nike, oly szomorún tekint reám,
Tekintetem felváltva elborong
Babéron és temetők cyprusán,
S én nem tudom már, hogy melyik mit ér,
És fáradt, zavaros szemem
Rajtuk ijedten, tétován pihen:
Melyik a ciprus, melyik a babér?
Ó, szívem nem örül.
És véres koronám körül
Halavány glória ragyog:
Győztem. Még egy ily győzelem –
S belehalok.
