Napkelte a várad-velencei állomáson

Napkelte a várad-velencei állomáson – Reményik Sándor

A vonat dübörögve befutott.
A kalauz kiáltott: Várad-Velence!
Máskép mondotta, más nevet kiáltott,
De már így maradt meg az én fülembe’.

Piros hajnal volt, csípős, őszre járó.
Mint ég titkába látó óriás,
Úgy kéklett keleten a Királyhágó.

Jöttem Szent László gyógyforrása mellől,
Elmélkedve nyugatról és keletről,
S a Lélekről, mely megújul – magától.

A vonat befutott – s felkelt a nap –
A fejedelmi Transsylvániából.